Nyelvtudományi Közlemények 28. kötet (1898)

Értekezések - Kalmár Elek: Állítmány és alany - 280

ÁLLÍTMÁNY ÉS ALANY. 295 újra ugyanaz a személy fordul elő. Az illető személy azonban ez ismétlődés mellett is mindig önálló alanynyá lesz s a nevét csak azért hallgatjuk el, mert ha másféle mondatrészben bukkanna is fel újra, szintén kihagynók: (Egy orvos érkezett az udvarba.) ((Mindjárt behivjátok [ ], ha meggyógyítja [ ] az én drága fiamat, mindent megadok neki, a mit csak a [ ] szive kivan.» Itt nem azért van kihagyva az orvos neve, mert közös mondatrész, hanem csak azért, mert általában mindig ugyanaz a szó. A kihagyás tekintetében nem dönt, hogy miféle mondatrészben ismétlődnék a már egyszer előfordult szó, a mondatrész tehát mindig újnak számít, csak a szótő régiségét veszszük figyelembe s kihagyjuk mindaddig, míg a világosság engedi. Az összetett mondat meghatározását tehát meg kell változtatni és azt kell mondani, hogy több külön állítmány a van, vagy ha ragaszkodunk a régihez, bár gyöngeségét látjuk, akkor úgy kell magyarázni az eddigi szabályt, hogy minden állítmánynak külön alanya van ugyan, de ismétlődhetik mellettök újra meg újra ugyanaz a szó. Az ilyen mellérendelt összetett mondatokat úgy foghatjuk föl, hogy a szemünk nyugodtan egy helyre néz és a jelenetek időben egymás után fűződnek, az összekötést az emlékezetünk végzi s addig tart a mondatok összefüzése, míg ezt érezni tudjuk, bizonyos idő múlva szemhéjunkkal pillantani kell, ezután új mondatsor következik. Vagy pedig olyanok a mellérendelt mondatok, hogy szemünkkel inkább a térben fogjuk föl egyszerre az eseményeket, összefüggésüket látjuk és értjük. A mellérendelt mondatok ugyanolyan helyi viszonyban állanak egymáshoz, mint a bővítő mondatrészek az állítmányhoz. A kapcsoló, választó és ellentétes (copulativae, disiunctivse, advertativse) egymáshoz közel folyó eseményeket tartalmaznak, a magyarázó és következtető (explicativae, consecutivse) mondatok távolabb esnek egymástól. A közelség viszonya gazdagabb, háromféle mondat van benne és ezeknek is vannak fokozataik, melyeket a különféle kötőszók tüntetnek föl; a távolabbi viszony szegényebb., A közelségi viszonyban levő mondatok úgy viszonylanak a távolsági viszonyban levőkhöz, mint a hol kérdésre felelő helyhatározók a honnan és hová kérdésre felelőkhöz, úgyhogy nemcsak a közel és távol viszony, hanem a határozók hármas iránya is megvan már