Nyelvtudományi Közlemények 28. kötet (1898)
Értekezések - Kalmár Elek: Állítmány és alany - 280
290 KALMÁR ELEK. Annak, hogy a hangsúlyos rész legyen az állítmány, létföltétele a dualizmus, pedig sokszor épen a nyelvtani alany és állítmány esik egy hangsúly alá s másnemű mondatrészek kerülnek az alanyi szakaszba: (Bárczy Benőt én meg nem öltem). Hanem a tőrt [j én adtam neki. Tessék itten az én és az adtam szót a dualizmus követelményei szerint elválasztani egymástól. A hangsúlyos elmélet a «mondás» elméletéből származott. WEGENER (29. s köv. 11.) és KICSKA megczáfolhatatlanul kimutatták, hogy azt «mondjuk», a mi hangsúlyos, legyen az különben nyelvtanilag akármilyen mondatrész, s KICSKA, hogy az igét mégis megnyerhesse magának, az egész kangsúlyos szólamot teszi állítmánynyá. Kit láttál ? Pétert: ebben az állítmány Pétert (láttam), de mivel a nyelvtan az elemzésben mindig az utolsó izecskéig halad, végre oda kell jutnunk, hogy Pétert az állítmány, mert ez hangsúlyos és ezt mondjuk. Nyelvészek ezzel az állásponttal soha sem fognak boldogulni. Én hiszem és vallom, hogy a hangsúly az állítmánytól származik. A legősibb, legegyszerűbb mondatban, mikor nem is volt több része a mondatnak, természetesen csak rá eshetett a hangsúly, most is míg a hangsúlyhoz nem érkezünk, addig beszéd és mondat nincsen, a hebegő, vagy készületlen ember akárhányszor ismételje magát, ezt a hangsúlyt csak akkor ejti ki, mikor mondata végre sikerül. És úgy tetszik, mintha a hangsúlyról vennők észre, hogy midőn azt feleljük Péterrel, nem puszta szót, hanem mondatot mondtunk, s igen hajlandók vagyunk e hangsúlyt mondathangsúlynak nevezni. De ha vigyázunk, hogy a mondathangsúlyszó meg ne tántorítson, rájövünk, hagy a hangsúly nem jelent mondást, vagy ellenmondást, csak egybe esik velők. A hangsúly olyas valamit jelent, a mi közös a mondással és kérdéssel, ráillik mind a kettőre. Ilyen pedig a közlés. Akár mondunk, akár kérdünk valamit, közöljük lelkünk eseményét a hallgatóval, s a közlés jele a hangsúly. Ezt a jelt látnám én a magyar kérdőmondat utolsó előtti szótagjában: Péterrel találkoztál? (V. ö. BALASSA J., A phonetika elemei 104. 1. 144. § 1.) A melyik mondatrész a közlés tekintetében főszó, az megőrzi hangsúlyát, bármilyen szerepe van is a szemlélet tekintetében, akár középpontja ennek, akár környező tényezője. Oly pont, melyet a hallgató nem lát, vagy rosszul lát, melyet tehát a hangsúlylyal kiemelni lehet, de a középre tolni