Nyelvtudományi Közlemények 28. kötet (1898)

Értekezések - Kalmár Elek: Állítmány és alany - 280

ÁLLÍTMÁNY ÉS ALANY. 289 éretlent; jár, de lassan. Viszont annyiban hasonlít e jel a többiekhez, hogy szintén csak gazdagság jele, az értelme megvan a mondatban, akár kiteszszük, akár «asyndeton»-nal élünk. A kötőszó, mint a személyrag, a beszélő szemléletétől függ ugyan, de két mondatrészre vonatkozik, melyek néha egyenlő mondatrészek, de néha nem, ez utóbbi esetben vonatkozó (relatív) névmásnak hívjuk. Egészen hasonló marad, akár az állítmányra (igére), akár más mondatrészre essék, a hangszínezés, a kérdés, felszólítás, sajnálkozás, vagy közömbös értesítés és sok egyéb érzelem-árnyéklat számtalan színű hangoztatása. A hangszínezés oly nyelvtani jel, melyet írásban feltüntetni nem lehet. Ez a módragokhoz hasonló értelmű, de sokkal gazdagabb náluk. A beszélőre vonatkozik, az ő tudását, akaratát, vagy érzelmeit jelzi, miket az illető szó ébreszt benne. Akármelyik mondatrészt látjuk el a hangszínezéssel, ez megmarad ugyanannak a mondatrésznek, a mi különben volna, de a mondatot értesítővé,kérdővé,felkiáltóvá,gúnyossá, csipkedővé, haragossá, csodálkozóvá vagy ezer más árnyéklatot kifejezővé teszi. A hangszínezés tanulmányát WEGENEE igen melegen ajánlja a nyelvészek figyelmébe. A hangszínezéssel testvér a hangsúly. Ez is egyenlő, akár az igére, akár más mondatrészre esik és ez is testetlen beszédjel. De míg a hangszínezés tisztán a beszélőre mutat, a hangsúly a megszólítotthoz van mérve. A mi a megszólított előtt új, az hangsúlyos. A hangsúlyt régebben vették be a nyelvtan jelei közé, mint a hangszínezést, nagy irodalom fejlődött ki annak a bebizonyítására, hogy az állítmány egyedüli és legcsalhatatlanabb jele a hangsúly, ott az állítmány, a hol a hangsúly. Ez áll is a logikai és lélektani állítmányra, ha jól vigyázunk, hogy az ige ne legyen mellékes feltétele az állítmánynak, de a nyelvtani állítmányra nem áll, ha pedig minden további megszorítás nélkül az igét tekintjük állítmánynak, akkor még kevésbbé igaz. Sokszor, mint pl. ebben : Fölfelé megy borban a gyöngy, legsúlytalanabb szó az ige, azért úgy is elemezzük a nyelvet, hogy az ige átveti a hangsúlyát az előtte álló bővítményre, de még így is találunk akárhány mondatot, melyben az ige a súlytalanabbik szakaszban van : ifóvánsz | Jldgy jutalmat | zsák aranyat | so/c pénzt. Gallia, | est divisa| in partes trés. NYELVTUD. KÖZLEMÉNYEK. XXVIII. 1"