Nyelvtudományi Közlemények 28. kötet (1898)
Értekezések - Kalmár Elek: Állítmány és alany - 280
288 KALMÁK ELEK. személy, a történet személytelen, a mellette megjelölt személyrag más valaki, nem a történet maga, e személyragnak kívülről kellett az igére tapadnia. A személyragozás keletkezésére nézve egészen a PAUL nézetéhez csatlakozom (261. 1. és SIMONYI, A magyar nyelv II. 228—229. 1.), hogy t. i. a személyrag az alany pleonasztikus kitételéből származott. Kétszer tették ki az alanyt, mint most a francziában : je le sais moi, vagy a bajorban : wir hammer = wir habén wir stb., az osztrák németben : seit's da ? A személyragnak az igéhez semmi köze, épen olyan jogtalanul áll ott, mint ezekben a német kifejezésekben, melyeket GABELENTZ idéz, a kötőszón : obst du gehst, obben wir gehen stb. így ragadt rá a finn-ugor nyelvekben a főnévre is a személyragozás és így készül az olasz és franczia népnyelvben is a főneveknek a magyarhoz hasonló személyragozása: fratello fitestvór, fratelmo testvérem, fratelto testvéred (fratello mio, tuo); franczia amié: mamié {mamié barátném) (SIMONYI, TMNy. 1 : 707.). Azonban ha mindezekben a fejtegetésekben tévedek, még akkor sem szabad az igének kiváló érdemül tudni be, hogy a személyeket megkülönbözteti, hisz a többi mondatrészek is mind lehetnek akármilyen szemólyűek, még pedig első és második személyek bizonyára több jogon, mint az ige. A személyrag a beszélő szemléletén kívül egy második mondatrésztől is függ: az alanytól, ennek a képviselője az igén és a történeti fejlődés, mely alatt az igéhez került, még sejthető. Annál jobban megerősíti azt az állításomat, hogy az állítmány ragjai a nyelv gazdagságának jelei ugyan, de nem föltétlenül szükségesek. Minden értelem, a mit jelentenek, nélkülök is világos lehet a beszéd megfelelő körülményei közt. A személyraggal együtt esik el a szám ragja is, ez is az alanyról szól és tőle is ered. így az ige összes jeleit lefejtettük s egyiket sem találtuk föltétlenül szükségesnek, de a nyelv gazdagságának szempontjából mindeniket igen jól meg lehetett magyarázni. Ebből a szempontból még több jelt is találhatunk. így az állítmányhoz is tartozhatik a kötőszó. Ez annyiban is különbözik az eddigi jelektől, hogy nemcsak az értelme, hanem az alakja is egyforma, akár az állítmányhoz, akár más mondatrészekhez tartozik: jár és kel; apa és fiú; gyümölcsöt adott, de
