Nyelvtudományi Közlemények 28. kötet (1898)

Értekezések - Kalmár Elek: Állítmány és alany - 280

286 KALMÁR ELEK. igében az esemény és az alany is szervesen ki van fejezve, sőt ki kell fejezve lennie. «Dazu gehört (t. i. egy mondathoz) unumgánglich, dass die Thátigkeit dureh die Verbalendung als an dem redenden, angeredeten, oder einer dritten Person (in grammatischem Sinne) haftend bezeichnet wird. (Das gescbieht bekanntlich durch keinen Infinitiv.)» (92. 1.) Ez azonban nem áll, mert minden nyelvben vannak ragtalan igealakok, a latinban és általán az indg. nyelvekben az imperativus egyes második személye, a magyarban ugyanez és azonkívül a jelentő mód egyes harmadik személye, s ezeket a felszólító, illetőleg jelentő mód alapszemélyeinek vehetjük ; mindenesetre ezek leggyakoribbak az illető módokban. S nem nagyon szerves ez a jelzés, ha pl. a németben összehasonlítjuk ezeket az alakokat: reden (wir), veden (sie), reden (infin.); rede, rede (ieh), rede (er), schrieb (ich), schrieb (er); az utóbbi alakokban épen semmi személyrag sincs; a francziában az egész egyes, az angolban az egész többes szám egyformán hangzik, a helyesirásbeli különbség csak reminiscentia, semmi nagyobb jelentősége nincs. Hogy ezek a személyek történeti fejlődés útján lettek egyformák, vagy elvesztették ragjukat, az mindegy; a ragos alakot is megelőzhette egy ragtalan, névmásos rendszerű, tehát szervetlenebb vagy épen egy ragtalan és névmástalan korszak, melynek nyoma csak az imperativusban sejthető már. Akármilyen is volt a kinyomozhatatlan történet, tény, hogy most sok igealak van, melynek személyragja nincsen, ha a személyrag oly szerves része volna az igének, ez elő nem fordulhatna. KERN-Í erre a nézetre hiányos inductio vezette: nem ismert olyan infinitivust, melynek személyragja van (1. 92. 1.), de nálunk az infinitivusnak és főnévnek is van személyragja, pedig ezek épen oly rossz állítmányok nálunk, mint az indg. nyelvekben. HUMBOLDT és utána PAUL azt mondja, hogy a gazdagság is homályosságot okozhat a beszédben, a nyelvnek is annyi alakja legyen, a mennyit a logikai világosság megkíván. Pedig egy nyelv szülöttjének az anyanyelvben semmi sem homályos sem a hosszadalmas, sem a rövid kifejezés. Az mindegy, hogy alakokban, vagy szavakban vagyunk-e gazdagok, hosszadalmasak, vagy szegények, és rövidek. A magyarban három szó kell ehhez a kérdéshez: ki miben bűnös? a görögben négy: úq xívoc, aXiLÓc, IOTLV ; a francziában tíz : quel est le coupable, et de