Nyelvtudományi Közlemények 28. kötet (1898)

Értekezések - Kalmár Elek: Állítmány és alany - 280

282 KALMÁR ELEK. nem sikerült kifejtenie, hanem az ő szabályai is úgy világosabbak, ha a módokat a kijelentés alakjainak értelmezzük (v. ö. 111. 1. 308. §.). Helyesebb, bár igen tág, a MAXWELL szabálya (146. 1.), mely szerint a mód oly alakja, vagy használata az igének, mely kifejezi, hogy mily módban (manner) levőnek kell tekintenünk a cselekvést vagy állapotot, ténynek, parancsnak, gondoltnak, névbelinek (infinitivus). Még tágabb és határozatlanabb BRACHET (188.1.): azon^mód (maniére), a hogy az ige kifejezi azt az állapotot, vagy cselekvést, a mit jelent. PAUL (232. 1.) azt mondja, hogy az idő és mód magukban véve nem mondattani dolgok; de ez csak annyiban igaz, hogy nem két mondatrészről szólanak, mint egy esetrag, mely a tőszóról ós az állítmányról is elárul valamit. A mód csak az állítmányról szól, mert a másik tényező, a melyre vonatkozik, a beszélő s így a mondatrészeken kívül esik. De ha a módot és időt ^kivetjük a mondattanból, akkor a kérdést és tagadást sem szabad a mondattan körében hagyni. A módok száma egyes nyelvekben különböző, de ez csak stilistikai, finomsági különbséget tesz. Az udvariasabb nyelvnek többfele alakja van pl. a felszólításra, a logikusabbnak a feltételezésre stb. különben is meg szoktuk szaporítani a módok árnyéklatait körülírásokkal, kötő- és határozószók (coniunctiók, adverbiumok) használatával. A módok jelei azonban nem ős eredetiek. A magyar -ná -né feltételes és -j felszólító jel ugyan a többi finn-ugor nyelvekben is módjel már (vö. BUDENZ UgA. 357—362), de az indogermán «coniunctivusi) és «optativus» az ősnyelvben, vagy a különböző testvérnyelvekben az «indicativus»-ban is szerepelnek (BRUGMANN, Vergl. Gramm. II. 1279. 1.). És ma is használjuk pl. felszólításul az összes módokat: teszem a latinban az imperativust, coniunctivust, indicativi futurumot; hasonlóképen a föltételben is bármely mód szerepelhet. A jelentő mód, sőt az indogermán nyelvekben az imperativus is egészen jeltelen. Ezeket alapmódoknak kell tekintenünk, de föl kell vennünk egy időt, mikor vagy más ragjai voltak az igés állítmánynak, vagy külső szóval, körülírással, esetleg minden jel nélkül hordta magában a mód értelmét. Minden