Nyelvtudományi Közlemények 28. kötet (1898)

Értekezések - Kalmár Elek: Állítmány és alany - 280

ÁLLÍTMÁNY 1SS ALANY. 281 Van az igének módja. A módok a beszélő lelki működéseit fejezik ki és mind a három lelki tevékenységre kiterjednek, vagyis a tudásra, akaratra és érzelemre. A hallgatóra nézve a beszélő lelki művelete helyett a beszélő előadása, kijelentése van meg a módban, ha a beszélő azt mondja, hogy tud valamit, a hallgató nem állapíthatja meg, hogy a beszélő ezt miféle szemlélet folytán tudja, valóban látta, hallotta, vagy csak teremtette magának a szemléletet. Mert míg a külső esemény csak akkor válik állitmánynyá, ha el is mondjuk, addig a beszélő alkothat magának képzeletében akárhány eseményt, akarattal, vagy önkéntelenül. Akarattal, ha költ, kohol, hazudik ; akarata nélkül, ha parancsol vagy óhajt valamit. De az akaratlanul költött eseményről a hallgató felismeri ezt a körülményt, akár felszólítás, vagy óhajtás, akár feltétel az; csupán a szándékos költést, a hazugságot nem lehet fölismerni. Szóval a mód mindenik esetben csupán a beszédtől, beszélő szemléletétől függ. A mód szó ma már alkalmatlan műszó nekünk, mert kifejezéstelen ; azt kivánnók mondani: ír (seribit) oly alakja az igének, melylyel észrevételét (tudomását), írjon (seribe, seribat) oly alak, melylyel akaratát (esetleg óhajtását), írna (seriberet) oly alak, melylyel óhajtását (esetleg akaratát vagy feltételes észrevételét) jelenti ki a beszélő; vagyis, mint mondám, ezeket a beszélő szempontjából a lelki működés alakjainak kellene nevezni, a hallgató szempontjából pedig a kijelentés, vagy állítás alakjainak, s e helyett azt szokás mondani, hogy ezek «a módok alakjai», vagy hogy mégis némi világossággal szóljunk : a kijelentés módjai, az állítás módjai. Pedig ha a személynek és számnak vannak alakjai, az időnek vannak alakjai, a cselekvés folyó vagy más állapotának (actio) vannak alakjai, akkor a kijelentésnek is csak alakjai, nem «módjai» vannak. Azonban épen mivel a «mód» nem jelent semmi különöset, megtarthatjuk a ((kijelentés alakjait) értelmében. A külső világ (a harmadik személy) szempontjából a módok a valóság vagy nem-valóság kérdését döntik el. A nem-valóság ebben az értelemben a születni készülő valóság ilyen, vagy olyan alakja: akarat, feltetel, óhajtás. SWEET (A new English Grammar 1892. 105. 1.) a módokat oly nyelvtani alakoknak mondja, melyek az alany és állítmány között különböző viszonyokat fejeznek ki, de ezeket a viszonyokat