Nyelvtudományi Közlemények 28. kötet (1898)

Értekezések - Kalmár Elek: Állítmány és alany - 280

Állítmány és alany. Akadémiai fölolvasás. Második közlemény. Az állítmány alakjai. A mondatról alaki meghatározást adtam; az állítmány meghatározása, mely annak csak folytatása, szintén csupán alaki lehet. De azért tudjuk a mondat jelentését is, hogy t. i. a lehetséges három lelki művelet egyikét fejezi ki, ennélfogva az állítmány is belsőnk műveletét, eseményét fejezi ki, a külvilágból azonban nem csak eseményt, hanem más dolgokat, pl. tárgyat vagy állatot is jelezhet. Eseményt ebben : ég I állatot ebben : medve l Föntebb kifogáskép hánytam fel KicsKÁnak, hogy az ő alanya és állítmánya mellett a nyelvtani alakokat nem lehet megmagyarázni, s most én is meggyaráztam az állítmányt a nélkül, hogy csak egy nyelvtani alakra is szükségem lett volna. De ezért különbség van a kettőnk magyarázata között, mert az én felfogásom szerint ha nem szükségesek is az ige különböző alakjai, legalább lehetségesek. A ragok és mindennemű járulékok kétfélék: egy részük pusztán a beszédtől függ, vagyis egyenest és csupán a beszélő szemléletétől származik, más részük valamelyik más mondatrészszel is összefügg; az elsők közé tartozik pl. a többes szám jele, mely azt jelenti, hogy a beszélő az illető dologból többet lát, az utóbbiak egyike pl. a helyrag, mely egy cselekvés meglétét is jelzi, vagy az egyeztetés (concordantia) esetei, melyek két mondatrész kölcsönös viszonyára vonatkoznak. a) Hadd lássuk tehát az állítmány alakjait, még pedig először ha az állítmány ige.