Nyelvtudományi Közlemények 28. kötet (1898)

Értekezések - Munkácsi Bernát: Árja és kaukázusi elemek a finn-magyar nyelvekben - 241

278 MUNKÁCSI BERNÁT. ugor alakot. Általában az volt a hit, hogy a mennyiben a magyarban és a vele rokon nyelvekben iráni elemek vannak, azok csakis ujabban a törökség révén kerülhettek, nem gondolva meg, hogy ezeknek tetemes része a törökség területén sehol használatosnak nem igazolható. Másként áll a dolog a külföldi nyelvészeknél, kik ettől fogva egyre növekvő érdeklődéssel kisérik a finn-magyar nyelveknek árja, illetőleg indogermán hasonlatait s bőven értékesítik különösen az indogermán ős- és műveltségtörténet munkálataiban. Egész sora a hírneves íróknak magyarázza az idetartozó jelenségek tetemes részét a két nyelvcsalád ősrégi érintkezéséből, illetőleg'az indo- , germánságnak a finn-magyar nyelvek összes rétegeit s alkatszerveit átható befolyásából. így STEINTHAL, ki «Charakteristik der hauptsáchlichstentypen des sprachbaues (Berlin, 1860)» művében a következőket írja (329.1.): «(Es) scheint ein einfluss der ind o-eu ropáis eh en sprachen auf die grammatik derfinnischen obgewaltet zu habén. Denn obwohl die declination echt altaisch ist, so bietet die conjugation der verba so viel aehnlichkeiten mit den sanskritischen formen, dass SCHWARTZE deswegen das Ungarische für eine zum Sanskritstamme gehörende sprache erkláren zu dürfen m e i n t e, was freilich sehr falsch war. Hier könnte alsó das seltsame problem einer dualitát in der grammatik vorliegen, einer dualitát, derén möglichkeit bisher aus guten grundén bezweifelt worden ist.» Kevésbé határozott DIEFENBACH LŐRINCZ állásfoglalása e kérdést illetőleg, ki «Origines Europaeae. Die altén Völker Europas mit ihren Sippen u. Nachbarn (Frankfurt am Main, 1861)» czím alatt kiadott tanulmányainak egyik helyén (209—210.11.) így ír: «Trotz ihrer isolierung, tragen die sprachen der finnischen völker den charakter einer familie zur schau. Grenznachbarschaft und kulturgeschichte habén von frühehervielelehnwörter aus germanischen, litu-sla vis eh en, iranischen (vielleichlaltskythischen), türkischen und anderén sprachen angeführt, und oft so tief heréin, dass entlehnung und urverwandtschaft schwer zu scheiden ist. So z. b. ist der arische martya, mard u. s. w. jhomo* so eingebürgert in den sprachen der asiati-