Nyelvtudományi Közlemények 28. kötet (1898)

Értekezések - Munkácsi Bernát: Árja és kaukázusi elemek a finn-magyar nyelvekben - 241

276 MUNKÁCSI BERNÁT. Bár e «búcsúszavában)) MÁTYÁS még «alázatos bocsánatot» is kér ellenfeleitől, ha «a vitatkozás hevében a mérséklet korlátain túl talált volna lépni» (61. 1.) s «támadása mentségéül azt hozza föl, hogy ő magyarnak született, mi isteni gondviselés műve, s bűnül neki csak az volna tulajdonítható, hogy nevezetéhez (nem finn-magyar) kelletén túl is hű akart maradni» (Előszó: VI. 1.): még egy ötödik, mind az eddigieknél élesebb kirohanástól nem tartóztathatta magát. A M. T. Akadémia tagjai közé választatván, ezt székfoglaló értekezésében («A hasonlító nyelvészetről tekintettel a magyar nyelv ékirati fontosságára)) : Akad. Értesítő, 1859. évf., 99—115. 11.) azon «érzület és törekvés helyeslésének tekinti, mely nyelvészeti értekezéseiben nyilatkozik.)) «Örülök e méltánylaton» — úgymond — «mert e társulat körében emelt szó a Nyelvbecsületért sokkal nyomatosb lesz, s az eljárás nyelvész elleneink rokonsági álmai megszüntetésére könnyítve van. »> Még egyszer tiltakozik kétségbeesetten a «rokonítás)> ellen; mert a «nyelv becsülete a nemzet becsülete» (115). Csak a «hasonítás» van megengedve, de néma «rokonítás.» «Ne mondják)) — szól ostorozó szava — «hogy az uralaltaji koldus nyelvek magyar rokonok; mert erre elegendő tudományos adatok által jogosítva nincsenek. Elégedjenek meg a talált és találandó hasonlatokkal, míg képzettebb utódaik, a minden oldalról bevégzett hasonlítás után a rokonsági ügyet is végleg elintézhetik. Jelen követelményünk: Becsüljék nemes sajátságú nyelvünket, s ha már jogtalanul akarnak rokonítani, válaszszanak műveltebb nyelvet; ne kössenek a legnyomorultabbakhoz, merte szándékos megaláztatást méltán tekinthetjük sérelemnek. Elemezzenek finnét, mordvint, osztjákot, törököt, tatárt, mandsut stb.; de a ,velünk rokon' jogtalan kifejezést hagyják el: s megszűnünk nyelvbecsületet emlegetni s némán fogjuk bámulni tudományos búvárlataik bizarr eredményeit.» Mind az efféle szertelenségek mellett MÁTYÁsnak e művében is, mint a többiben, találunk nemcsak korában, hanem ma is megszívlelhető eszméket, minő pl. az, hogy nyelvészeti, vagy történeti következtetéseink alapjául ne vegyünk kétes szóegyeztetéseket, hanem csak olyanokat, melyeknek hitele minden bizonytalanságot kizár. Szintilyen azon még napjainkban is függő kérdés: Létezik-e valóban rokonság az úgynevezett uralaltaji nyelvek között, s ha igen, olyan-e az, melyből őstörténeti együttlétre következtethetni, vagy nem egyéb, mint rendszeresítési