Nyelvtudományi Közlemények 28. kötet (1898)

Értekezések - Munkácsi Bernát: Árja és kaukázusi elemek a finn-magyar nyelvekben - 241

274 MUNKÁCSI BEENÁT. a perzsa nyelv nagyon közel áll a magyarhoz, mit legott az igének személyi ragjaival be is akara bizonyítani)) (Magy. Nyelv. IV: 43). Az izgatottságra, mit az efféle nyilatkozatok a finn-magyar nyelvrokonság hívei közt támaszthattak, igen találóan alkalmazza IMRE SÁNDOR — ki «az ember nevének némely árja nyelvekben* való kutatása közben szintén «rokon hangzatokra*) akadt — következő észrevételét (Magy. Nyelv. III: 392.): «Megütődjünk-e azoknak törekvésén, kik a magyar tőket árja szóelemekkel vetegetik össze ? Épen nem. Hadd folytassa MÁTYÁS F. úr magyar-árja nyelvhasonlatait; csakhogy ne buzgólkodjék elfogultan a sokkal gyümölcsözőbb finn nyelvhasonlítás ellen. A kettő közt külömbséget tenni s elhatározkodni úgy sem nehéz. Ott az épületkövek lehetnek imittamott egy anyagból valók; itt maga az építésmód, az arány, az alkotás, az izlés is. A két munka sem áll egymással ellentétben; sőt egymást kiegészíti. Érdekes, sőt kell tudnunk, mely tőink közösek az árja és sémi nyelvekkel. Vannak ilyenek az árja és sémi nyelvek közt is. Hányszor talál s ereszkedik ki ezekre nyelvkutatásai közben BOPP, vagy BENFEY, Pon-ot nem is említvén, ki ezeket tüzetesen tanulmányozta. Hányszor az árja nyelvekre nézve első tekintélyű Zeitschrift ? EENAN E., a franczia Institut egyik legkitűnőbb s e szakban már-már első tagja némely görög hangok kimondásának kulcsát a sémi nyelvekben kereste. Ugyanez tárgyalta a sémi ós árja nyelvek közös tőit. — Tehát hadd jöjjünk tisztába, mit birunk más nyelvi ágakkal közöst (bár itt-ott utoljára a természettel, természetösztönnel lesz számvetésünk), s mi eredetileg saját magunké. Hogy jól állunk, még jobban ki fog tűnni, ha adósságainkat leszámítjuk.» A szíves fogadtatás, melylyel eddigi művei találkoztak, csak éleszti MÁTYÁsunk harczi kedvét. 1858-ban kiadja negyedik vitairatát, melynek czíme : «Észrevételek finnező véleményre. A magyar ősvallásról, nyelvészeti viták és ujabb magyar-árja nyelvhasonlatok» (Pest). «Minden lehető lenézések, megrovások daczára, állíttassanak meg még egyszer finnező ellenfeleink sebes haladásukban!» — kiált föl előszavában — «Nem magánérdek, hanem egy hajdan dicső, s ma sem finn keverék, vagy korcs nemzet ügye forog itt fönn.» Műve első részében CSENGERY ANTAL ellen fordul, ki az altaji-magyar hasonlítást a mythologia terére is átvitte «Az altáji népek ősvallása» czímű tanulmányában. Közelebbről érdekel e helyt