Nyelvtudományi Közlemények 28. kötet (1898)

Értekezések - Munkácsi Bernát: Árja és kaukázusi elemek a finn-magyar nyelvekben - 241

ÁRJA ÉS KAUKÁZUSI ELEMEK A FINN-MAGYAR NYELVEKBEN. 273 ragja a többi esetekben nem tűnik elő: ellenben a finn és magyar többes jellem megmarad valamennyi viszony ragokkal együtt.» Mindezen, valamint kevés kivétellel egyéb észrevételeiben, HUNFALvrnak igazsága kétségbevonhatatlan; de egy lényeges pontban hibáztatható az ő eljárása is, abban t. i. hogy valamint ellenfele a finn-magyar, viszont ő az árja-magyar hasonlatokkal szemben esik az elfogultság vétségébe. 0 MÁTYÁS műveiben csak hibákat lát s nem hajlandó észrevenni, hogy bizony van azokban sok becses anyag is, melynek bővítése és további kutatása inkább buzdítást érdemelt volna, mint gúnyt és visszariasztást. Joggal mondhatjuk, hogy nyelvtudományunk nagyérdemű úttörőjének ezen egyoldalúsága sokkal súlyosabb volt következményeiben, mint MÁTYÁsnak finn gyűlölete; mert útját szegte a kutatás egy irányának, melytől — mint ezt ma van módunkban látni — nemcsak a mi nyelvünk és népünk, hanem az összes altáji, különösen pedig a finnmagyar nyelvek és népek őstörténete sok becses útbaigazítást várhat. Az igazság érdekében tartozunk külömben annak megjegyzésével, hogy HuNPALVYnak ezen eljárása hozzátartozott nyelvtudományi törekvéseinek akkori ((politikájához.)) Előtte állott azon sorsnak képe, mely a finn-magyar nyelvhasonlítást KÉVAI halála után érte, a midőn HORVÁT ISTVÁN tudománykodása «úgy hatott, mint árvíz, mely a folyók ágyait megtölti, a dűlők és szántóföldek mesgyéit elhordja s mindenütt a zavar egyenlőségét hozza vissza, mely a mivelés kora előtt volt meg»> (Magy. Nyelv. III: 70). «Hogy hasonló eset ne forduljon megint elő» — irja ő (u. o. 71) — (•vigyázunk míg élünk.» S volt is erre oka. MÁTYÁS föllépését, ép úgy mint a hasonló irányúakat régebben s ma is, nagy rokonérzéssel fogadták tudományosságunk irányadó köreiben; sőt akadtak nyelvkutatók is, kik több-kevesebb óvatossággal vele egy nyomon haladtak. Ilyen volt PODHORSZKY LAJOS, ki «Azujperzsa nyelv föltetsző idomai» czímű értekezésében (Magy. Nyelv. II: 30—36. 11.) a nagyobbára már eddig is kimutatott nyelvtani hasonlóságok alapján «majdnem megczáfolhatatlan bizonyság))-nak hirdeti, hogy «a perzsa nyelv árja származata mellett az altáji nyelvfajnak oly megrögzött hatását^ mutatja, «hogy azt sem a szanszkrit műveltség, sem az arab hit, sem a rongáló idő meg nem szüntetheti)) (36.1.). FOGARASI JÁNOS is kimondta egyik akadémiai ülésben, «hogy szerinte NYBLVTUD. KÖZLEMÉNYEK. XXVIII. 18 . . __ )