Nyelvtudományi Közlemények 28. kötet (1898)

Értekezések - Munkácsi Bernát: Árja és kaukázusi elemek a finn-magyar nyelvekben - 241

ÁRJA ÉS KAUKÁZUSI ELEMEK A FINN-MAGYAR NYELVEKBEN. 255 hatlarml hisszük nyelvünknek a Finnuséval némi nemű közelebbi rokonságát a nélkül, hogy eredetünket azoktól hoznánk le, vagy azokat Árpád elmaradt; felekezetének lenni megengednők. KLAPROTH maga Finnek közé helyezi a Magyarokat nyelvök hasonlatossága miatt (Sprach-Atlas XII—XXIV); annyi tehát mintha Magyar nyelvben Kaukaszus népeinek temérdek szavait feltaláltatóknak mondaná)). Eöviden kifejezve JERNEY szerint a kaukázusimagyar egyezések a rokon nyelvekkel közössé ghen történt régi átvételek lehetnek. Természetes, hogy e fejtegetések nem voltak elegendők ama vérmes remények eloszlatására, melyek hazánkban a keleti magya-Tok föltalálhatására vonatkozólag a kaukázusi avar, varkun, kabardin, karacsaj népnevek, a hunn és régi magyar személynevek s a Magár, Hanság (más olvasattal: Kunság; helyesen : Xú?izayJ helynevek hírvétele nyomán támadtak. Elvégre JERNEY sem vonhatta kétségbe azon teljes hitelt érdemlő történeti tudósításokat, melyek szerint a Kaukázus táján lakott valamikor magyarság ; legfeljebb azt vélhette e néptöredékről, hogy «a Mongolok győzedelme okozta Népek költözködése alatt, minek utánna polgári léteiét elvesztette, többféle s különösen Mongol meg Tatár népekkel összve keveredvén, nyelvét és nemzetiségét annyira elveszte, hogy keverék maradványinál csak némely helynek nevezete s néhány szóbeli hasonlatosság maradna fenn ; eredeti magyarságuk pedig örökre megszűnt*) (27. 1.). De a Kaukázus akkori ismerete mellett, ki tudhatta, hogy csakugyan így áll e dolog s nem találkozik-e még a hegyek rejtett zugaiban valamely föl nem fedezett törzs, mely eredeti magyarsága nyomait hívebben megőrizte ? Ezen sok hazafi képzelmét izgató kérdésnek tisztázása leginkább magyar kutatótól volt remélhető s úgyszólván nemzeti közóhajnak felelt meg ÓGYALLAI BESSE JÁNOS, midőn erre vállalkozva 1829-ben a Kaukázusba indult, hogy annak egész területét bejárva biztos tudósítást hozhasson a tényállásról. Mint a józanabbak előre látták, fáradozása nem vezetett a kivánt eredményhez, minek következtében csak nagy küzdelemmel adhatta ki egy évtized múlva (1838-ban) Parisban «Voyage en •Crimée, au Gancase, en Georgie, en Armenie, en Asie-Mineure et á Constantinople, en 1829 et 1830, pour servir á l'histoire de Hongrie» czímű mtivét, mely külömben inkább népszerű, útleírás, mint rendszeres tudományos munka elannyira, hogy maga a tanulmány-