Nyelvtudományi Közlemények 28. kötet (1898)
Értekezések - Munkácsi Bernát: Egy déli osztják hősének 1
EGY DELI OSZTJÁK HŐSÉNEK. 23 A féket odaadják, ő szétszakította, második féket adnak, ő szétszakította, harmadik, negyedik, ötödik, hatodik féket adnak, ő szétszakította; 195 a hetedik fék erős, kezébe vette. Elindult, hogy megfogja a csikót. M. m. h. f. hős a féket fejére teszi, a ló álló erdőnél magasabbra emeli. Most a felhő alatt viszi lova. 200 Nosza, üti lovát, nyúzza a vesszőkkel. Vesszői elfogytak, ketté töredezének, [a ló] bőre közé dugta. A kilencz vesszőt mind elfogyasztja. Ezután kalapácsát húzta elő, •205 a füle között ütögette a kalapácscsal. Lova a kérges földre hullott. M. m. h. f. hős a maga hazája (tájéka) felé a mint tekint, [valami] fekete föld (értsd : porfelhő) módjára látszik. Oalaposabban megnézi: 210 [hát] az ő bátyjai jönnek. M. m. h. f. hős bátyjaival összetalálkozik; az ő bátyjai vörösfenyő-tuskókat, lúczfenyő-tuskókat Bátyjaival beszélget. fvivének vállaikon Ők mondják: «Ki iránt van sajnálatod?)) 215 0 pedig szóla: oldősb sógorom iránt van sajnálatom*. Azután mondják : «Menj haza ! [Ha] haza érkezel, tégy jegyet a magad házára, kádn-kuda «unter die haut» : kadn «kettő», kuda «közé», t. i. «a két bőr közé»; ép így alább (205. s.) : pédet kádn-kiid-íva «zwischen die ohren». — 132 «auf die háutige erde» : közönséges jelző a vogul énekekben: sat sawép sawiy ma «hét rétegű, réteges föld». — 133 «fiel» : ÉO. piti- «fallen, sinken», ÉV. pat-, déli pat- id. ... 134 «er sah scharf hin» : cebara «gut» (C.); v. ö. csuvas céber, votják cehe?- «gut, schön». — 135 «mit seinen brüdern (traf er zusammen)» : itt nyilván a KV. nüié, nouté «einander, einer den anderno szóval van dolgunk, melyről 1. NyK. 23 : 344. 1. — 136 «lárchen und tannenkeulen» : IO. nank, vog. nank, ni/ «lárchenbaum», IO. /üt, SO. Ml, ÉV. %$ut «fichte, lúczfenyőw, tehát nér «keule» (v. ö. vog. nor «gerenda»). Szokatlan az összetétel jelző részének helyzete, mely egyébként a jelzett szó előtt szokott lenni. — 187 <»schulter» : SO. van id. (C), ÉV. va'in id. — 138 «mit wem hast du mitleid !» : EV. sal', or. a?ajiL, ÉO. sal! «mit-