Nyelvtudományi Közlemények 28. kötet (1898)

Értekezések - Kalmár Elek: Állítmány és alany - 129

ÁLLÍTMÁNY ÉS ALANY. 143 Azzal sem elégedhetünk meg, a mivel PAUL elüti a nyelvtani állítmány kérdését, hogy t. i. a nyelvtani és lélektani állítmány nem esnek ugyan egybe, de a nyelvtani állítmánynak a lélektanin kell alapulnia. Meg kell találni akkor is a nyelvtani állítmány értelmét és a különbözés okát, mikor nem esik egybe a másikkal. Valami különbségnek kell lenni a kettő közt, ha el tudnak válni egymástól. Ha a beszédet jól magyaráztuk meg azzal, hogy lelki működéseinknek hangunkkal való közlése, és ha ennek természetes folyománya az, hogy a mondat egy egységes lelki mozzanat, a beszédben egymásután sorakozó lelki hullámoknak egyik egyede, akkor az állítmány sem jelenthet, vagy tartalmazhat többet, mint a mondat, sőt inkább kevesebbet, mert hisz az állítmány csak egy része a mondatnak. Vegyük föl e mondatokat: Ahol fojtogatja a medve a tehenet! Jaj, épen oda tart a medve ! A mondat az első helyen csak 6 szó után lesz érthető, a másodikban határozatlanul már az első szó után, de határozott értelméhez a többi 5 szó is mind szükséges. Melyik ezek közül az állítmány ? Ezt az egyet sem a logika, sem a puszta belső lelki esemény ki nem választja, csak a látástani szemlélet. Láthatnám én a jelenetet úgy, hogy nem tudnám, fojtogatja-e a tehenet a medve, vagy marczangolia, vagy nem látnám, hogy a tehenet fojtogatja-e, vagy más állatot, illetőleg, hogy a medve fojtogatja-e, vagy a farkas. Mind ez esetekben nem volnék alkalmas néző ponton. Minden jelenetnek meg van a maga veleje, mit csak alkalmas néző pontról lehet észlelni; a ki nincsen alkalmas helyütt, az inkább más részleteket lát, nem a dolog velejét. Az ilyen nehezebben érti meg a dolog lényegót. A szobor is, mely egy jelenetet ábrázol, bizonyos néző pontról ábrázolja ezt legvilágosabban; egy szobor, vagy egy festmény csak alakokat ad, mégis eseményt rajzol, sőt mindig az esemény a legfő dolog bennük, de az eseményt csak ki kell látni, ki kell olvasni belőlük. Az esemény tehát ezen alakoknak ha nem középpontja (mert most az ilyen egyarányos festőiskola idejét multa), de minden esetre főpontjuk. Az állítmány is a szemlélt jelenet főpontja. Mikor oly alkalmas helyről látjuk a jelenetet, hogy épen az eseményt látjuk és azt közöljük, akkor az állítmány hangsúlyos és főszó; mikor más tényező esik jobban szemünk elé, akár hely-