Nyelvtudományi Közlemények 28. kötet (1898)

Értekezések - Kalmár Elek: Állítmány és alany - 129

140 KALMÁR ELEK. állítmány, se nem állítmánykiegészítő alanyeset, hanem bármely más mondatrész formájában is megjelenhet, sőt néha épen a nyelvtani alany az, pl. Jánost | a légy csípte meg; Hanem a tőrt | én adtam neki (Arany). Ennélfogva arra a végeredményre jut, hogy az állítmány, vagyis az, a mit az alanyról mondunk, nem az egyetlenegy igében van, hanem az egész mondatfélben, melyet erősebb hangsúlylyal ejtünk. Ez az eredmény a legjobb úton van arra, hogy elfogadják és elterjedjen. «Ujabban a nyelvtanban a teljes állítmány nem csak egy szó, hanem mindaz, a mit az alanyról mondunk, az igét is ebbe a részbe értve bele, ha van», mondja ERDÉLYI LAJOS (Ny. K. 27 : 304.). Azonban e magyarázat kettős okból elégtelen a mondatrészek megkülönböztetésére. Először, mert ha akárhány szóból áll is az a rész, a mit az alanyról mondunk, végelemzésben az állítmánynak mégis csak az egyik szóban kell gyökereznie. KICSKA maga tanítja, hogy az igében van az állítmány-alkotó elem, a «vis praedicativa» (Nyr. 25: 247.). «A gramatikai ige ahhoz a szóláshoz csatlakozik, melyet igésíteni, állítmánynyá akarunk tenni», a névszónak épen erre a predikátum-alkotó elemre van szüksége, hogy predikátummá lehessen » s «e miatt vonja magához a gramatikai igét» (248.1.). A nyelvtani elemzés mindig legalább is a legutolsó szóig nyomul be a mondatba, le kell tehát fejteni az állítmányi résztől a kevésbbé lényeges szókat s addig haladni, míg az «állítmányi erejű» szóig jutottunk s ekkor meg kell tudni mondani, hogy honnan van ez az állítmány-alkotó erő. Ezt pedig a KICSKA magyarázata meg nem engedi, de meg sem bírja. Másodszor így az alanyon és állítmányon kívül semmi mondatrósz sincsen, és a nyelvtani alakokat sem az igén, sem a többi szókon sehogy sem tudjuk megmagyarázni, mert az alakok különbözők akkor is, midőn a szók szerepe egyenlő. KICSKA csupán «az illető nyelv szellemét)) meri erre nézve odavetni. Hisz épen ezt az illető nyelv sajátos szellemét kikutatni feladata a nyelvtudománynak ellentétben a logikával, mely csak a beszéddel, nem ennek különféle alakjaival törődik. A logikai állítmány a nyelvtudománynak fényűzési czikk, melyet czélszerűen semmire sem használhat fel. Különben végzetes lépés volt a hangsúlyos állítmány sorsát