Nyelvtudományi Közlemények 28. kötet (1898)

Értekezések - Kalmár Elek: Állítmány és alany - 129

ÁLLÍTMÁNY ÉS ALANY. I 41 még az igéhez is hozzákötni. így még a logikai állítmánynyal sem esik össze mindig az ilyen «logikai» állítmány. Az ige néha a gyengébben hangsúlyozott, vagyis alanyi, a lelkünkben már meglevő dolgot tartalmazó részben van, «Voltam én már | kocsis is». (((Örvendsz, hogy ilyen nagy urat vittél ?) Vittem én már | nagyobb urat is». Van egy másik felfogás is az állítmány felől, mely hol az élőbbemhez simul, hol élesebben elválik tőle. Ez az elmélet egyszerűen az igét teszi a mondat főrészévé, mint pl. a régi nyelvtanok, midőn az igéből indulnak ki a vonzatok magyarázatára és a mostanig ama régi alapon maradt francziaországi nyelvtanok, melyekben, mint láttuk, a mondatnak három főrésze van: alany, állítmány és ige. Az a mondatrész tehát, melylyel én itt foglalkozni akarok, náluk egyszerűen igének van nevezve, ámbár ők a másik elméletet is ugyancsak nagy buzgalommal szolgálják, mert minden igét tulajdonkép állítmányra (attribut) és étre igére bontanak fel, hogy a három rész mindig kikerüljön (BEACHET i. m. 563. §.). Úgy, hogy náluk az «ige» tulajdonkép csak kötőige («I1 n'y a qu'un vérbe, le vérbe étre» u. o.). Nagy nehézséget okozhat a tanulókkal begyakorolni, hogy minden józan értelmű igét ilyen értelmetlen szerkezetre bontsanak fel, továbbá megszoktatni őket, hogy a mit a szótanban igének neveztek, azt most ne tekintsék igének, s a mit a szótanban az ige vonzott (BEACHET 353—354. §.), azt a mondattanban a participium vonzza (564. §.). így tulajdonképen a melléknevet is igének lehetne nevezni, csak az lenne a különbség, hogy ez már fel is van bontva attribut-re ós étre igére a mondatban. Inkább a következetességen ejtenék erőszakot, mint a nyelven, de elkerülhetetlen az ilyen összeütközés, ha a logikát és a nyelvtudományt is szolgálni akarjuk. Az igés elmélethez csatlakozik SIMONYI is. «A mondat egyik lényeges része az ige, mely magát az eseményt, vagy cselekvést fejezi ki» s melyet ((állítmánynak nevezünk)) (A magyar nyelv 1889. II. 299. 1.). «A szorosabb értelemben vett állítmány mindig ige (Bövid magyar mondattan 1897. 9. 1.). Jobban elszakad az állítmányos elmélettől BEASSAI, ki azt mondja «a mondat igéből és hozzája tartozó igehatározókból áll». (A magyar mondat. 1860. Akad. ért. 332. 1.) és KEEN, ki szerint