Nyelvtudományi Közlemények 28. kötet (1898)

Értekezések - Kalmár Elek: Állítmány és alany - 129

ÁLLÍTMÁNY ÉS ALANY. 139 számtalan sokan hangoztatták, hogy az állítmány a mondat legfontosabb része, hogy állítmány nélkül nincs mondat; s ha ez igaz, akkor hogyan lehetne helyes az a meghatározás, hogy az állítmány az, a mit az alanyról mondunk, mikor így az alany tűnik föl legfontosabb mondatrésznek. Ennek a meghatározásnak vannak ugyan különféle fogalmazásai, de alapjában mindenik csak ugyanazt az egyet fejezi ki. így PAUL (Principen stb. 100. 1.) szerint a nyelvtani alany és állítmány ugyan nem esik mindig egybe a lélektanival, de azért mégis csak a lélektani alanyon alapúi a nyelvtani. A lélektani állítmány pedig az, a mi a beszélő lelkében már meglevő képzettömeghez (vorstellungsmasse), vagyis a lélektani alanyhoz hozzájárul, az az alany a felfogó, az állítmány a felfogott, még pedig a hallgató szempontjából. Hasonlókép WEGENER szerint a körülmények leírása és a helyzet megvilágítása (expositio) arra szolgál, hogy a «logikai)) állítmányt megérthessük (21. 1.). A logikai állítmány tartalmazza az újat, az érdekest, vagy még jobban mondva az értékest a közlésben, s ezt a hangsúlyozzással fejezzük ki, de szeretjük nyelvtani állítmánynyá is tenni az illető részt (29—31. 1.). GABELENTz-nél (Bw Sprachwissenschaft, Leipzig, 1891.) az állítmány az, a mi a dologhoz hozzájárul (434. 1.). Ilyen állásponton van KICSKA EMIL is, ki «Alany és állítmány» ez. dolgozatában (Nyr. XXV. 109. 433.) nyolez jelét sorolja el az állítmánynak: hogy 1. személyben és 2. számban alkalmazkodik az alanyhoz, hogy 3. az a tagja a mondatnak, a mit az alanyról mondunk, hogy 4. az igét foglalja magában, hogy 5. határozó (mert hangsúlyos) tagja a mondatnak*), hogy 6. vagy általános, vagy különös kérdésre felel (mije van a gyermeknek? van-e könyve a gyermeknek ?), hogy 7. állítóvá, vagy tagadóvá teszi a mondatot, hogy 8. tágabb fogalom az alanynál. — KICSEA kimutatja, hogy az állítmány nem lehet egyszerűen az, a mit az alanyról mondunk, mert sokszor az, a mit valamiről megmondunk, a nyelvtannak nem *) Ugyanis minden mondat határozandó (alany) és határozó (állítmány) részre oszlik, minden rész újra meg újra erre a két részre bontható fel az utolsó ragos szóig, melyben a tő és a rag teszi ezt a két részt, mint PAULnál is 236. 1.