Nyelvtudományi Közlemények 28. kötet (1898)

Értekezések - Kalmár Elek: Állítmány és alany - 129

ÁLLÍTMÁNY ÉS ALANY. 137 választására vezettek s BECKER KÁR. FERDINÁND, Der Organism. der Sprache ez. munkájának megjelenése óta (1827) megkülönböztetünk határozó mondatrészeket is. Nálunk pl. SZVORÉNYI nyelvtana és abban az időben (a hatvanas években) a többiek is a következő öt mondatrészt különböztették meg: 1. alany, 2. állítmány, 3. jelző, 4. kiegészítő {kit? kinek? stb. kérdésre) 5. határozó. SIMONYI (1876.) más öt mondatrészt állít fel: 1. alany, 2. állítmány, 3. tárgy (egyedül kit? kérdésre), 4. határozó, 5. jelző. Ezekhez rendszeres Magyar Nyelvtanában (1879) hatodikul az ,állítmánykiegészítő alanyeset' járult, a melyet később ,állítmányi névszó'-nak nevezett. SziNNYEi-nél ugyanezek a mondatrészek; az ,állítmánykiegészítő alanyeset' nála előbb (1884) ezen a néven, később ,kiegészítő alanyeset', 1888 óta pedig egyszerűen ,kiegészítő' néven szerepel. (En is bevettem iskolai nyelvtanom második kiadásába, 1897.) Az ausztriai nyelvtanok öt mondatrészt különböztetnek meg : 1. alany, 2. állítmány (ezek főrészek) s aztán mellékrészeket: 3. jelző, 4. tárgy («Objekt» még pedig Accusativ-, Dativ-, Genetiv-, Propositional-Object), 5. határozó (hely-, idő-, mód-, okhatározó), (F.KUMMER: Deutsche Schulgrammatik2

, Prag 1886. 108—140. 1.). Hasonlóak a németországi nyelvtanok: alany, állítmány, kiegészítők, határozók, jelző. (0. LYON : Handbuch der Deutschen Sprache6

, Leipzig, 1897. 88—98. 1.). ., ..... A francziaországi nyelvtanok három főrészről beszélnek: 1. alany, 2. ige, 3. állítmány (ez a mi állítmánykiegészítő névszónknak felel meg) «Troute proposition renferme trois termes : le sujet, le vérbe et l'attribut» ; de megkülönböztetnek egy negyedik részt is : a kiegészítőt (complément), mely az alanyhoz, vagy állítmányhoz járul, hogy ennek értelmét kiegészítse. (BRACHET et DUSSOUCHET : Grammaire francaise, cours supérieur2

, Paris, 1889. 277. 1.). LAROUSSE (Gramm, sup.14

232., 242., 244. 1.) külön tárgyalja az értelmezőt (apposition) és a megszólítást (apostrophe) is. Angolországban ipariskolákban használnak még olyan nyelvtant is, mely mondatrészeket nem különböztet meg, csak igét és eseteket, meg elüljárókat. (W. COBBET, A Grammar of the English language in a series of letters, London). SWEET nyelvtanának (A new English Grammar, Part I. Oxford 1892.) mondattani része még nincsen meg, azért szám szerint nem állapíthatom meg, hány