Nyelvtudományi Közlemények 28. kötet (1898)
Értekezések - Kalmár Elek: Állítmány és alany - 129
ÁLLÍTMÁNY ÉS ALANY. 135 vei két egymástól külön álló dolgot egyszerre tisztán tudna megnézni, ép úgy lelki szemeivel se szemlélhet egyszerre egyforma tökéletességgel különböző, egymástól külön álló dolgokat semmiféle halandó. Épen ezért, valamint a testi látásnál, úgy a lelki szemlélés alatt is valamikép egyesíteni iparkodik tudatunk a külön álló szemléleti dolgokat . . . Akárhány különböző szemlélettel dolgozzék is tudatunk, mindig csak egyetlenegy középponttal bír.» (SIMON JÓZS. SÁNDOE: «Mi hát a mondat ?» Nyr. 21: 154.) Azért a lelki szemlélet, ha összetevőnek képzeljük is, egyéneket alakít. De még jobban kifejezi ezt WUNDT felfogása, ki szerint nem külön fogalmakat egyesítünk, hanem mindig összetett fogalmakat veszünk észre ós ezeket kell részekre bontanunk. Ez az ((összetett fogalom» a nyelvtani szemlélet, melyből két-három részt bontunk ki, a többit elhallgatván, de többnyire 5—6 részt, sőt többet is kibontunk. Akárhány rész álljon is a mondatban, mindenik egyszerre tárult szemeink elé, valamint a természetrajzi egyedet is egészében veszszük észre és csak részletesebb elemzéssel különböztetjük meg egyes tagjait és más tulajdonságait. Azért én inkább a WüNDT-féle kifejtő felfogáshoz csatlakozom. PAUL is, ki különben (Principien der Sprachgeschichte2 1886. 99.1.) a képzetek összekötésének nevezi a mondatot, azt mondja, hogy a tagadó mondatban inkább szétválasztás, nem összekötés történik (107. L). Ha minden bővítést felbontással magyarázunk, a tagadó mondat igen jól beleillik SLZ elméletbe: az állító mondat a szemléletből kibont valamit, a tagadó egészen messzire vet belőle egy részt. Mint látni fogjuk, a szemlélt körülmények kölcsönös közel, vagy távol helyzete igen nagy szerepet játszik a nyelvben. Egyelőre csak a közelre vagy távolra mutató névmások éles megkülönböztetésére hivatkozom. Az élő látás alapján a mondat annyit tesz ki, a mennyit szemünk tovább mozdítása, vagy a jelenet eltűnése nélkül egyszerre szemlélhetünk. «A mókus leesik a fáról a földre»: ezt főkép kellő távolságból szemünk mozdítása nélkül szemlélhetjük végig, azért ez egy mondat. «A mókus leesik a fáról és egy ágon megakad*): itt az első jelenet eltűnik a szemünk elől, azért ez két mondat. Az egyes szemléleteknek azonban lehetnek többeseik: az összetett mondatok, midőn oly áttekintésünk van a jelenetek fölött, hogy ezeket egy nagyobb egységbe foglalhatjuk össze; de
