Nyelvtudományi Közlemények 28. kötet (1898)

Értekezések - Kalmár Elek: Állítmány és alany - 129

ÁLLÍTMÁNY ÉS ALANY. 131 hosszú mássalhangzóval kezdődik a szó, &rrr-ben ajkunkkal ejtjük a r-t: csupa tagolatlan szók, melyeket a magyar hangtörvényektől eltérőleg ejtünk ki s melyek a magyar beszédben aránylag annyiszor fordulnak elő, a hányszor akármely más szó. Nem ismerek tudóst, vagy nyelvtant, mely azt tanítna, hogy mikor indulatszót mondunk, akkor nem beszélünk. Ha pedig elfogadjuk, hogy ezekkel a tagolatlan hangokkal is beszélünk, akkor a még fejletlenebb sírást is beszédnek kell elismernünk, mihelyt közlő szándékkal történik. WEGENER (64. 1.) azt mondja, hogy a köhögés, sirás, fájdalomkiáltás nem igazi beszéd, ellenben az indulatszók: o, ach stb. a beszédhez tartoznak. Ámde sokszor azért köhögünk, hogy társunkat valamire figyelmeztessük, vagy gúnyolódásunkat fejezzük ki. Az előbb mondottak után ilyenkor a köhögést is bátran beszédnek vehetjük. Viszont néha fájdalmunkban nem felszisszenünk, hanem jaj-t mondunk, pedig senki sincs a közelünkben. Ekkor meg az indulatszó sem okvetlenül beszéd, monológ, hanem talán csak természetes hang. Ne kérdezzük hát, hogy tagolt hangja van-e a szónak. Ezt csak akkor kötötték ki, midőn az indulatszót, mivel nem jelent fogalmat, ki kellett zárni a szavak közül s hogy ez hangtanilag is sikerüljön, ráfogták, hogy nem tagolt szó. A hang tagoltsága alatt azt lehet érteni, hogy bizonyos szájmozdulatokkal szabályosan képezzük, de egy indulat- vagy hangutánzószót is mindig egyformán, ugyanazon szájmozdulatokkal, tehát szabályosan, azaz tagolt hangokkal ejtünk. Az eltérés csak annyi, hogy egy indulatszóban néha oly hangcsoportot is mondunk, mely a nyelvben egyedül áll, pl. a hm-hm hangcsoport semmi más szóban nem ismétlődik, vagy mikor fel akarjuk használni, akkor szétbontjuk: himez-hámoz. Ezt a szétbontást egyszerűen hangváltozásnak lehet minősíteni. A tagolt hangokkal ma különben, úgy látszik, nem is szokás nagyon törődni, a minthogy nem is érdemes, ha minden közlésre szolgáló hang a maga szempontjából tagolva van. Legalább BALASSA JÓZSEF sem a «Phonetika elemei»-ben (Budapest, 1886.), sem a SIMONYI Tüzetes magyar nyelvtanában (U. o. 1895.) nem említi ezt a nevet, pedig ő az indulat - és hangutánzó szók különösebb hangjaival nem is foglalkozik, ezeket meg sem említi. Ha pedig valaki úgy értené a beszéd és a szók tagolt hangjait, hogy ezek nem csak szabályosan vannak képezve, hanem szó-9*