Nyelvtudományi Közlemények 28. kötet (1898)

Értekezések - Kalmár Elek: Állítmány és alany - 129

132 KALMÁR ELEK. tagot is tesznek, szintén tévedne, mert az indulatszókon kívül is van minden nyelvben szó, mely nem tesz ki egy egész szótagot. Ilyenek a magyarban a s kötőszó (és helyett), a németben a '§ névmás es helyett, a 'n névelő den helyett, a francziában f je helyett, /' le vagy la helyett stb. Hogy ezeknek valaha volt hangzójuk s idővel bizonyára össze fognak olvadni a szomszéd szavakkal, az nem változtat a dolgon semmit; tény, hogy most nem szótagok és mégis szók. A másik dolog, a mi abból következik, hogy a gyermeksírás már beszéd, ha a gyermek közlő szándékkal sír, az, hogy a czéltalan beszéd, a monológ, melyet némelyek (így WEGENER 64. 1.) kiindulópontnak tekintenek, másodrendű fejleménye a beszédnek; előbb van közlés, vagyis párbeszéd, azután monológ. Monológ csak akkor lehetséges, midőn már úgy hozzá szoktunk a beszédhez, hogy önkéntelenül is beszélünk. A Gott, Donnerwetter-fé\e felkiáltások párbeszédi szókból keletkeztek, mondja maga WEGENER, és mint indulatszók már czóltalan beszédben szerepelnek. Az önkényes beszédből átmegyünk az önkéntelenhez, mint a tanult tánczmozdulatokból a reflex mozgáshoz. (WEGENER 65. 1.) A beszéd ennélfogva nemcsak egyszerűen kifejezése belső eseményeinknek, hanem közlése is; innen van, hogy nemcsak a beszélő jön tekintetbe a beszédben, hanem a hallgató is. Midőn lelkünk eseményét kifejezzük, egyúttal azon külső eseményeket is közöljük, melyek belsőnkre hatottak, hisz az inger mindig kívülről jön lelkünkre. Ebben a tekintetben külső világnak számít testünk, sőt, ha kell, egész énünk is, valamint azok az események, melyek csak képzeletünkben vannak meg. Ezeket is kunt fekvőknek képzeljük, mintha csak tényleg szemlélnők őket. (V. ö. KERN, Die d. 8. 71 1.) A közleni való külső eseményt a szók teste tartalmazza, a belső eseményt a hangoztatás fejezi ki: az értesítés, kérdés hangja, az érzelem különböző árnyóklatainak rezgései, mondhatnók a hang színe. E tényezőket WEGENER is igen melegen ajánlja a nyelvészet figyelmébe. így a beszéd fogalmát tulajdonképen tágabb körre terjesztjük ki, mint a régi logikai alapon álló nyelvészet, mely az indulatszót kirekesztette a beszéd igaz részeiből. Tartalma lelkünk és a külvilág eseményei, czélja a közlés; de ez nagy gyakorlottságunk következtében fényűzésből a monológig is fejlődhetik.