Nyelvtudományi Közlemények 28. kötet (1898)

Ismertetések - Petz Gedeon: Gót nyelvészeti irodalom. (Stretiberg, W. Gotisches Elementarbuch. – Kluge, Fr. Geschichte der gotischen Sprache. – Uhlenbeck, C. C. Kurzgefasstes etymologisches Wörterbuch der gotischen Sprache) 114,

116 PETZ GEDEON. nyelvészeti, mint inkább didaktikus kérdés : BEAUNE első sorban magába, a gót nyelvbe való elmélyedést akarta lehetővé tenni s úgy vélekedett, hogy összehasonlító nyelvtudományi fejtegetések belekeverése a kezdőt zavarná, míg STKEITBEKG nyilván abból a felfogásból indult ki, hogy a gót nyelv értéke nem önmagában rejlik, nem abban, hogy a gót irodalom kulcsául szolgál, hanem abban, hogy a germánság körében ép összehasonlító nyelvtudományi szempontból kiegészítő és felvilágosító szerepe van. így tehát a gót nyelv tanulmányozását kezdettől fogva e tanulmányozás czéljára való tekintettel akarta berendezni s így könyvében feles számmal előfordulnak egyrészt a gót nyelv tulaj donképi körén kívül eső fejtegetések, másrészt a szerző ősgermán nyelvtanára (Urgermanische Grammatik 1896) való utalások. A könyv hangtani részében a szerző ügyet vet az ujabban kifejtett elméletekre. Hogy a hangsúly és ezzel kapcsolatban a szóvégi törvények tárgyalásában a ÜANSSEN-HiKT-féle elmélet álláspontjára helyezkedik, a mely mellett már előzőleg is ismételve felszólalt, azon azok sem fognak megütközni, a kik ezt az elméletet magát nem helyeslik. A hangtan egyéb speciális kérdéseire, a melyekre nézve a BRAUNÉ és mások felfogásától eltér, csak röviden rámutatok: ilyenek a w, a h, a hw és a g phonetikus értékéről való nézetek, kp: d, f: b, s: z hangoknak bizonyos esetekben való váltakozására vonatkozólag (v. ö.: waldufni: fraistubni) 1. ujabban THURNEÍSBN magyarázatát (KLUGE, Vorgeschichte der altger-man. Dialelde* 507. 1.). — Az alaktan nagyjában megegyezik a BRAUNÉ. könyvének megfelelő részével. Itt már gyérebbek a nyelvtörténeti fejtegetések is, a szerző több izben utal ugyan az ősgermán nyelvtanra, de ezzel nem adja még meg minden esetben a szükséges kapcsolatot és magyarázatot: pl. a névszótövek felosztása és az osztályok elnevezése (65. 1.) részben eltér az indogermán és germán ősnyelvi osztályozásától, melyet STREITBERG amaz említett grammatikában kifejtett. Helyeslendő, hogy a gót nyelvbeli idegen szók ragozását bővebben tárgyalja, mint BRAUNÉ. AZ igeragozás tárgyalása nem igen tér el a BRAUNE-félétől. Nem helyes, hogy a gót praeteritumot alkalmilag perfectumnak nevezi (96. 1.), ez csak az indogermán ősnyelvi állapotra illik. A gyönge igék osztályainak felsorolásánál (103. ].) elmaradt az ai-képzős III. osztály, ez a tévedés a sajtóhibák jegyzékében sincs helyreigazítva. Különös dicséretet érdemel, hogy STREITBERG könyve elég részletes mondattani részt is tartalmaz; ennek a STAMM-HEYNE és BERNHARDT gót mondattani vázlatával szemben az a jó oldala van, hogy ügyet vetett az ujabb nézetekre is. A tudomány színvonalán álló, használható kézikönyvet olvasmáiiygyujtemény és szójegyzék zárja be. A fentemlített második munka, a mely a gót nyelv történetét tár-