Nyelvtudományi Közlemények 28. kötet (1898)

Ismertetések - Petz Gedeon: Gót nyelvészeti irodalom. (Stretiberg, W. Gotisches Elementarbuch. – Kluge, Fr. Geschichte der gotischen Sprache. – Uhlenbeck, C. C. Kurzgefasstes etymologisches Wörterbuch der gotischen Sprache) 114,

114 PETZ GEDEON. tétben kifogás alá eshetik. Szemet szúr itt először ie az a határozottság, hogy ne monojam: merészség, a melylyel a germán ősnyelvi alakokat statuálja: annál feltűnőbb ez, mivel a hangtanban, a mint említettük, épen nem tartotta mindig szükségesnek a régibb nyelvtörténeti fokok feltüntetését. Különösen baj ez, mikor nemcsak kétes, hanem szinte lehetetlen ősgermán alakokat szekeszt; vájjon milyen hangtörvények alapján lehet pl. egy germ. dagume többes dativusalakot szerkeszteni? (megjegyzem, hogy szerzőnk az ily következtetett alakokat sehol sem látja el a szokásos * jellel). Egyéb hiányok is feltűnnek itt; a nőnemű o-tövek paradigmájában egy ősgerm. aizö dativussal találkozunk: ez legfeljebb instrumentalis-alak lehetett; a régi dativus képviselője tudvalevőleg a gót -ai (gibai) alak. Helytelen dolog az is, hogy a gót nyelvi alakokat egész önkényesen phonetikus írással mutatja be, a hairdeis szót pl. egyszerűen herdis-nek írja, az ugkara névmási alakot ungkaranak. Még nagyobb baj, hogy a történeti korból való nyelvekben sehol meg nem levő szókat paradigmául végigragoz : a 43. lapon pl. egy gót aiza (= nem. éhre) szót találunk az egyes és többes szám összes eseteiben bemutatva, pedig ez a szó egyáltalában nem mutatható ki a ránk maradt gót emlékekben! És itt sincs semmi megjegyzés, hogy ez pusztán következtetett alak! Nem tekintve e nyelvtörténeti magyarázatokat, a melyek a könyv használatánál kétségkívül óvatosságra intenek, BRENNER az alaktani részben is gondosan megállapítja a kfn. és úfn. nyelv viszonyát s itt is (1. pl. az erős igeragozás fejezetét) érdekes adatokat közöl a nyelvjárások köréből. A könyve végét jól megválasztott nyelvemlék-mutatványok teszik; e szövegek közlésénél a szerző főleg annak feltüntetésére törekedett, hogy a hangsúlytalan vocalisok hogyan gyöngülnek és enyésznek el a századok folyamán, de ezenkívül is elég jól visszatükröződik bennük a német nyelvnek az újabb időkig való fejlődése. PETZ GEDEON. Gót nyelvészeti irodalom. Wiíhelm Streitberg: Gotisches Elementarbuch (Sammlung von Elementarbüchern der altgermanischen Dialekte II.). Heidelberg, C. Winter, 1897. 200 1. Friedrich Kluge: Geschichte der gotischen Sprache. (Grundriss der germán. Philologie herausg. v. H. Paul. 2. Aufl. V. Abschn. 3.) Strassburg, K. J. Trübner, 1897. 497—517. 1. €. C. Uhlenbeck: Kurzgefasstes etymologüches Wörterhich der gotischen Sprache. Amsterdam, J. Müller, 1896. 174 1. A gót nyelvtanulmánynak három új segédeszközét óhajtom itt röviden bemutatni: az első bevezetőül akar szolgálni e fontos germán