Nyelvtudományi Közlemények 28. kötet (1898)

Ismertetések - Petz Gedeon: Német nyelvtanok. (Kauffmann, Fr. Deutsche Grammatik. – Brenner, O. Grundzüge der geschichtlichen Grammatik der deutschen Sprache) 109

NEMET NYELVTANOK. 109* MAité: igaz, hogy nézetem szerint, ép ez a beosztás nem valami szerencsés örökség. Az új kiadás KAUFFHANN keze alatt még helyesebb alakot öltött s a könyv terjedelmének 32 lappal való növekedése belső gyarapodással is járt. Szembetűnő mindenekelőtt az egyes fejezeteknek az. illető kérdésre vonatkozó irodalom repertóriumával való bővülése; egyes fejezetek szövege is megnagyobbodott s a szerző egy pár új szakaszt illesztett be könyvébe. Legyen szabad e változtatásokra egy pillantást vetnünk s ama részletek közül, a melyeknek tárgyalásában a szerző önálló feifogása is kifejezésre jut, néhányat kiemelve, ezekkapcsán egy pár általánosabb érdekű kérdést szóba hoznunk. KAUFFMANN könyve új kiadásában kellő ügyet vetett a német nyelv fejlődésének alapjául szolgáló idg. és germ. állapotok tárgyalására (6. és köv. §.). Ismerteti az idg. ősnyelv hangrendszerét (feltűnő, hogy csak két gutturális sorról szól), majd a germán ősnyelv hangtörvényeit tárgyalja. Ezek közül nem fogadhatjuk el azt, a mely szerint idg. d a germánban w-vá lett: ez a főhangsúlyos szótagokra nézve nem áll meg; az esetek túlnyomó száma a régi felfogás mellett szól, hogy t. i. ilyenkor idg. 3-nek germ. a felel meg (1. BRUGMANN, Grundriss I. 109. §.), az u csak azokban a szótagokban jelenik meg, a melyekben nincs főhangsúly (v. ö. ófn. zweinzug). A tulaj donképi német nyelvtan tárgyalásában érdekesek KAUFFMANsrnak a középfelnémet és újfelnómet [.nyelvről, ezeknek egymáshoz való viszonyáról és a két korszak határáról szóló fejtegetései. A középfelnémetről már könyve bevezetésében (3. §.) helyesen hangsúlyozza, hogy a mit rendesen ezen a néven értenek — a középkori költői műveknek a LACHMANN eljárása szerint normalizált nyelve — épen nem tekinthető a középkori német nép összességének, hanem csak egy társadalmi osztálynak nyelvéül. Hiszen már eme művek kéziratai is feltüntetik a nyelvjárási különbségeket (25. §.), s még inkább szembetűnnek ezek a 13—15. századi okiratokban és a történeti ós egyéb prózai munkákban. Ezek a polgárság nyelvének emlékei, — közvetlenül ehhez a nyelvhez fűződik az úfn. irodalmi nyelv is. Bizonyos ,helyi irodalmi nyelvek' (kfn. kifejezéssel lantsprachen)' kifejlődtek már a középkorban is, s ezek, bár maguk meglehetős nagy számmal voltak, előkészítették a későbbi egységes nyelvnek alakulását. Ennek az egységes új felnémet irodalmi nyelvnek keletkezését régebben tudvalevőleg általánosan a reformatio eseményéhez s egyenesen LUTHER nevéhez fűzték. Ujabban, főleg BURDACH kutatásai nyomán, megingott ez a vélemény, s KAUFFMANN könyvében a régebbi nézettel jóformán homlokegyenest ellenkező felfogást találunk. Kimondja, hogy LUTHER grammatikai tekintetben közelebb áll a középfelnémet korszakhoz, mint az>