Nyelvtudományi Közlemények 27. kötet (1897)

Értekezések - Volf György: Az egyházi szláv nyelv hazája és a magyar honfoglalás - 1

AZ EGYHÁZI SZLÁV NYELV HAZÁJA. 7 sen összevágnak. A mit tehát, a mennyiben arról jövevényszók egyáltalán tanúságot tehetnek, műveltségünkből szlávoknak köszönünk, az csaknem egyedül azokat a szlávokat illeti, a kiktől legrégibb jövevényszavaink származnak. Nincs a ma velünk és körülöttünk élő szlávok közt olyan nép, melynek mi legalább tízszer annyit ne adtunk volna, mint a mennyit tőle kaptunk. Beszélt nyelvük, régibb irodalmuk és régibb szótáraik erről elég hangosan tanúskodnak, míg mostani irodalmuk és újabb szótáraik mindenkép el iparkodnak tüntetni a magyar nyomokat. Már jó idő óta gyűjtöm a különböző szláv nyelvekbe átment magyar szavakat és ámbár még messze vagyok a munka befejezésétől, már annyit most is mondhatok, hogy nemcsak valamennyi országunkbeli és minden szomszéd, hanem nem egy távolabb lakó szláv nép is bőségesen merített közvetetlenűl és közvetve a mi nyelvünkből, a többi közt elég sajátságosan magyar bélyeggel átvéve meglehetős számmal szláv eredetű szavakat is. Ez világos bizonysága annak, hogy hosszú időn magyar csatornák közölték velük a művelt világ haladását. Az igazság követeli, hogy tudjuk, kinek mivel tartozunk. Mi a szláv népek közül igazán csak annak az egynek vagyunk hálára kötelezve, mely nyelvünkön ós egyúttal műveltségünkön oly nagyszámú mély nyomot hagyott. De épen ezt az egyet nem találjuk a ma élő szláv népek között. Végkép eltűnt, azt sem tudjuk, mikor és hogyan; csak annyi bizonyos, hogy honfoglalásunkat bajosan élhette túl csak száz évvel is. Se elköltözéséről se kiirtásáról nem lehet szó; annak is ennek is híre maradt volna, s így nincs más magyarázat, mint a minek elfogadására nyelvünkbe jutott föltűnő sok szava is kényszerít, hogy belénk olvadt, hogy velünk egy vér lett. Nem természetes-e tehát, hogy minket ez a szláv nép mind magáért mind nyelvéért mélyen érdekel'? Már most nyelvünkben megőrzött szavainak megfejtéséért hiába fordulunk akármelyik más szláv nyelvhez; egyedül «a szlávok szent nyelve», egyedül az ószlovén ád hozzá kulcsot. így bizonyára senki sem veheti nekünk rossz néven, ha mint ama belénk olvadt szláv nép jogainak természetes védői, a saját nyelvünk szempontjából azt kívánjuk, hogy az a kérdés, hol dívott az ószlovén nyelv hajdanában mint a nép élő beszéde, Pannónia javára dőljön el. Hiszen a szláv liturgia épen a pannon és marahán nép földjén és egyenesen e nép számára jött létre. Azonfölül