Nyelvtudományi Közlemények 27. kötet (1897)

Kisebb közlések - Setala Emil: A finn-ugor # és #-hez 76

Az est szó vitájához. A finn ehtoo-nak a magyar esi tel való egyeztetése ellen, a mi mellett MUNKÁCSI kardoskodik, SETÁLÁ nyomós hangtani ellenvetésekkel felelt (NyK. 26 :194. s k. 11.), a melyeket azzal zár be, hogy az est szónak «egész természetes etymologiája kinálkozik magában a magyarban.* Ezt a természetes magyarázatot, a mely az est szót az es-ik ige fó'névi származékának hirdeti, MUNKÁCSI semmiképen sem hajlandó elfogadni (310. s köv. 11.). Minthogy az est =s eset {napeset) származtatás elé MUNKÁCSI magából a magyar nyelvből is gáncsot tud vetni: hadd vizsgáljuk e gáncsokat mi is tisztán magyar szempontból. A nyelvemlékekben található napeset kifejezésnek eredetisége ellen MUNKÁCSI először is arra hivatkozik, hogy «a magyar nyelvszokás nem ismeri a ,nap esik' szólást, mely nélkül pedig az eset (est), napeset-féle ,vesper' fogalmú kifejezésnek szabályos keletkezése szinte érthetetlen.» Ez legkevésbbó sem nyomós ellenvetés, hiszen maga MUNKÁCSI is idézi GELEJI KATONA kifejezését: «mig a nap le nem esik.)) Hogy csak ez az egy adat van e kifejezésre a NySzótárban, abból még nem következik, hogy ,a nap leesik' szólást a régiek ne használták volna. Ellenkezőleg a nap-eset szó épen arra mutat, hogy e kifejezésmódnak valamikor nagyon járatosnak kellett lenni. Figyelemre méltó az a körülmény is, hogy a régiek mind az occasus-t mind az occidens-t enyészet-nek is mondták, az elesik igét pedig ,elveszni' értelemmel is használták (1. NySz.). MUNKÁCSI második kifogása az, hogy az est szó «nem használatos ,occidens' értelemben, holott mint a napkelet vagy kelet ellentéte, ez a legtermészetesebb volna.» Nézetünk szerint nem is lehet az esí-nek — helyesebben az est alaknak — ,occidens' jelentésót okvetetlenül várni és követelni. Azt MUNKÁCSI is tudja, hogy az eset alakot s az összetóteles napeset-et, a mint etymonjuk után várhatni is, ,occasus solis, occidens' értelemmel használták a régiek. Miért ne fejlődhetett volna ki e mellett a rövidebb est (est-vei, est-ve, est-ig, stb.) alaknak a különösebb, metonymikus ,vesper' jelentése? Hiszen ilyen megkülönböztetésre, ugyanazon