Nyelvtudományi Közlemények 27. kötet (1897)
Kisebb közlések - Setala Emil: A finn-ugor # és #-hez 76
78 ZOLNAI GYULA. szónak különböző alakjai között, számtalan példát ismerünk a nyelv történetében. A kelet, napkelet ellentétéül megmaradt a teljesebb eset, napeset kifejezés, míg az eredetileg rendszerint ragokkal {-vei, -ig) használt metonymikus időhatározói kifejezésekből {est-vei, est-ig) idővel az est alak mint a ,vesper' fogalom hordozója gyökerezett meg a nyelvtudatban. Fontos körülmény ugyanis, hogy az est ,vesper', mint ilyen, rag nélkül sem a népnyelvből sem a régiségből (az elvonásra hajlandó szótárírókat kivéve) ki nem mutatható. Ha az est olyan ős finnugor szó volna, mint az éj, akkor mint ez utóbbit, amazt is meg kellene találnunk nominativusúl és mindenféle ragos viszonyításban is.1 ) Már pedig épen az a körülmény, hogy kezdetben mindig bizonyos időhatározó raggal (-vei vagy -ig) ellátva jelentkezik az est ,vesper' kifejezés, arra utal, hogy épen ezen időhatározó ragok következtében vált az est szó idő-fogalommá, hogy tehát eredetileg (mint a vele azonos eset, napeset is) csak természeti tüneményt (solis occasus) jelentett. Az est-vel-t és társait ugyanis (regvei, nappal stb.) PíiiKKEiIel szemben én is mindig annak tartottam, a minek MUNKÁCSI, -vei ragos alakoknak. MuNKÁcsmak azon harmadik ellenvetésére, hogy estig, esti mellett miért nem találunk esetig, eseti alakokat, már megfeleltünk voltaképen. De mi is viszont kérdezhetnek : miért nincs holatig vagy halatig, holata vagy holata, csupán holtig, holta (holtom, holtod stb.) ? Hasonlók még s az estig, nap estig-nek teljesen megfelelnek : váltig, fogytig, színültig, a melyeket soha sem mondunk válatig, jogyatig, szinületig alakban. Az esti alakot is épen a rövidebb, -t képzős, estig hatásából magyarázhatjuk, vagy talán abból is, hogy kezdetben, ha nominativust mondani akartak, azt szemólyragosan így mondták: nap-est-e2 ) i(vö. napkelt-e, holdtölt-e; ez utóbbiban pl. nem is lehet a teljesebb -et főnévkópzőt alkalmazni). Később természetesen az est magában és más ragokkal is divatba jött ép úgy mint a hogy pl. ma ilyeneket olvasunk és hallunk : "Hogy itt a nap száll keletre, Nem, mint máshol, naplementre^ (Arany). «Es elbocsátunk reghasadt előtt* (Jánosi Gr.: Milton Elv. párad. ford. VII. é.). NapfÖköttre (Almádi, Veszprém m., saját hallomásom). 1) Vö. «E1 iű az y» eljő az éj (Sylv.); «azon eyeni> (DebrC); eynek (VirgC); «az ey el kőzelitencb (Born.) stb. 1. NySz. , 2) Megemlítem itt DuGONicsnak megjegyzését, a melyet az est szóra Jolánkájának I. 57. lapján tesz : «Ezek a' szavak: nap estté, nap költte igen közönségesek a' Magyaroknál. De kevesen veszik észre annak igazi származattyát, midőn közönségesen el-hagyván amazokbúl a' nap szót, csak így mondgyuk : estté volt, avvagy költte volt. . . E' helyett-is : nap-esttig tekereg, így mondgyuk: esttág tekereg . . . Esttekor annyit tészen, mint a' Napnak esttekor.*
