Nyelvtudományi Közlemények 27. kötet (1897)

Értekezések - Volf György: Az egyházi szláv nyelv hazája és a magyar honfoglalás - 1

6 VOLF GYÖRGY. kívül becses szolgálatot tehet nemcsak a tárgyalandó kérdés eldöntésében, hanem a szláv nyelvtudománynak általában is. Már KOPITAR hivatkozott rá, nemkülönben SAFARÍK is, de leginkább MIKLOSICH, a ki legerősebb bizonyítékait köszönte neki. Hogy a mostani szlavisták mind a mellett vagy ép azért mellőzik, sőt fitymálják, az csak annak a bizonysága, hogy még máig sem bírtak fölemelkedni odáig, a hol MIKLOSICH már legalább egy negyed századdal ezelőtt, különösen a Die slavischen Elemente im Magyarischen első kiadása óta állott. Nem fontolják meg, hogy a mi nyelvünkben, még pedig csakis ő benne és sehol másutt, a pannon és marahán (hajdani morva) szlávok nyelve, mielőtt örökre elnémult, számos mély nyomot hagyott, melyek most ezer vagy közel ezer év múlva is világosan fölismerhetők. Tudnak-e rajta kívül széles e világon emléket vagy nyelvet, mely a kihalt pannon és marahán szláv nyelv hangzásának, alakjának, szókincsének kifejtésére módot és eszközt nyújtana? Igaz ugyan, megvan az a nagy bűne, hogy nem szláv nyelv létére az ószlovén nyelv hazájának kérdésében a fő tanú rangját követelheti; de azt a nagy bűnét szíves örömest kész jóvá tenni azzal, hogy akár erre akár arra dőljön el a kérdés, őket mindenkép fölötte értékes fölvilágosításokkal kínálja. Az a régi szláv nyelv, melynek oly gazdag maradványait őrzi, mind koránál mind minőségénél fogva a szláv nyelvtudományra nézve kiválóan fontos. Ezen nem változtat, hogy azonos-e az ószlovén nyelvvel vagy nem azonos. Ha azonos, vagyis ha az ószlovén nyelv Pannoniából származik, akkor a mi nyelvünkben egy megbecsülhetetlen ószlovén emléket találnak fentartva; ha pedig nem azonos, vagyis ha az ószlovén nyelv máshonnan, mondjuk Maczedoniából került, akkor a mi nyelvünk segítségével egy oly régi szláv nyelvet hozhatnak napfényre, mely az ószlovénhez minden tekintetben legközelebb áll. Helyesen és tudományuk javára cselekesznek-e tehát, mikor a magyar nyelvet, mely egész kincses bányát tár föl előttük, közönbösen mellőzik vagy oktalanul megvetik ? Ha az előbbi ok csak kívánatossá tette, egy másik egyenesen szükségessé teszi, hogy magyar részről is keressük az ószlovén nyelv hazáját. Legrégibb szláv jövevényszavaink, s ezek legalább kilencz tizedrészét teszik összes szláv jövevényszavainknak, oly sajátságokat mutatnak, melyek az ószlovén nyelv jellemző sajátságaival tökélete-