Nyelvtudományi Közlemények 27. kötet (1897)

Értekezések - Asbóth Oszkár: Magyar o – szláv o 64

Magyar o — szláv o. (Befejező közlemény.) A tótok után hadd kérdezzük meg az erdélyi szászoktól, hogy mikép hallják ők a magyar o-t. SZINNYEI ugyan ő róluk sem tesz említést, de hiszen elég rég óta laknak a mi országunkban, és nyelvükben is e hosszú együttélésnek elég nyomát találjuk, hogy méltán kiváncsiak lehetünk rá, vájjon ők tudnak-e valamit a magyar o-nak u felé hajló hangzásáról. A szászok tanúsága ránk nézve annál érdekesebb, mert SBTÁLÁ épen német nyelven írt czikkben állította, hogy a magyar o idegen fülnek csaknem úgy hangzik, mint u, és így könnyen azt a talán téves hitet támaszthatta olvasójában, hogy a német fülnek is M-nak tetszhetik a magyar o. Az erdélyi szászok azonban mintha nem tudnának semmit sem erről. Igaz, el-elvétve M-t találunk náluk a magyar o-val szemben, de olyannyira elenyésző kicsi ez esetek száma, hogy merészség volna ezekből azt a következtetést levonni, hogy a magyar o-t u-n&k hallja a szász, mikor annyi meg annyi o-t találunk a szász nyelvjárásokban magyar o helyén. JACOBI már egy ízben idézett Magyarische Lehnworte im Siebenbürgisch-Sachsischen czímű nagy szorgalommal készült értekezésében mindössze 4 szót találtam, a hol magyar o-nak szász u látszik megfelelni. Az esetek részletes méltatásába alig is szükséges bocsátkozni. A bugdl boglya természetesen ép úgy magyarázandó, mint a tót bugl'a, hiszen búgja alak a magyarok közt is él épen a szászok tőszomszédságában. Hasonló esetnek látszhatik JACOBI előadása szerint a duhdt, duhut, a mely mellett azonban dohot is járja, JACOBI t. i. egy magyar duhutt alakot idéz Bánfy-Hunyadról. De ez tollhiba, a Nyelvőr idézett helyén (1(3: 23) dohott áll csak úgy mint az új Tájszótárban is. Másrészt a szász szó magyar eredete nem kétségtelen, hiszen az oláh is dohot-iaak mondja a szekérkenőcsöt. Érdekes a mon'&sch, mundsch «Hengst, Zugstier» szó, a melyben o és u váltakozik és a mely a magyar monyas-hól lett. Végre ott találjuk még a tschurdá szót is, a mely azonban ép úgy lehet az oláh ciurdd (olv. csurde) mása. A szász faluban mindig oláh vagy oláh czigány a pásztor,