Nyelvtudományi Közlemények 27. kötet (1897)

Értekezések - Volf György: Az egyházi szláv nyelv hazája és a magyar honfoglalás - 307

316 VOLF GYÖKGY. hatalmukba vették. A magyar foglalást a helynevek föl északra, messze Trenesénen át Zsolnán túlig, Árvába, Liptóba és tovább kisérik. A magyar helynevek, beleértve természetesen az eredetieken kívül a magyarrá alakultakat is, hosszú ideig uralkodtak e területen és részben mind máig élnek, legnagyobb számmal délen, mindinkább gyérülve észak felé. A tót réteg mint legújabb ugyanazt tette a magyarral, a mit ez a marahánnál. Az előtalált helyneveket részint változatlanul, részint átidomítva, részint megmásítva vette át és számukat néhány újjal szaporította. Egészen új föltűnően kevés van, a mi azt mutatja, hogy a tótok leginkább már létező helységekbe költöztek és nem sok újat alapítottak. A tót rétegnél jobb helyzetben vagyunk mint a marahánnál, a melynek megmásított helyneveit kielégítő nyelvi és történeti adatok hiányában, legalább ez idő szerint, lehetetlen fölismernünk. Ellenben a tótnál már annyi nyelvi és történeti adat áll rendelkezésünkre, hogy legtöbb esetben ki tudjuk hüvelyezni nemcsak az átvett, hanem a megmásított helyneveket is. Hogy a tót réteg mikor kezdett a magyarra rakódni, arról semmi biztos adatunk nincs. A legrégibb nyom, melyet találtam, a Vág folyó nevének Vaha alakja 1271-ről, melyben a marahán g helyén a cseh-morva-tót h van. Ez adat azonban keveset nj^om. Először is nem teszi kétségtelenné, hogy azok a szlávok, kiket a g helyett h alapján a XIII. század vége felé a Vág vidékén föltételeztet, csakugyan tótok és nem csehek vagy morvák voltak; másodszor pedig iráshibából is származhatik oly módon, hogy az oklevél írója gh-i akart írni, mint előbb is, utóbb is előfordul a Vág neve gh-val (Vagh, Wagh, Waagh), de véletlenül kifelejtette a g-t. A ki netán a gh-ból akarna /i-forma hangot kihozni, annak szolgáljon fölvilágosításúl, hogy a magyarországi oklevelekben g mellett a h csak diakritikus betű volt, mely azt jelezte, hogy a g ez esetben nem gy-nék, hanem g-nek ejtendő. így egyelőre, míg szerencsésebb kutató nem segít rajtunk, biztos adat nélkül vagyunk és csak általánosságban tudjuk, hogy a hajdani marahán területen a tót helynevek legkésőbben lépnek föl. Sehol sem mutatkoznak sem a magyar, sem a német helynevek előtt, hanem mindenütt csak ezek után. A történetírók dolga marad ez alapon tovább építeni és pontosabban meghatározni, hogy a tótok mely időtől kezdve és mily módon szivárogtak be hozzánk. Mert hogy nem egyszerre