Nyelvtudományi Közlemények 27. kötet (1897)

Kisebb közlések - Melich János: Fáré 238

KISEBB KÖZLÉSEK. 239 nem gesetz nach kurzem stamme auf liquida oder t ein»; ebből világos, hogy a kfn. váré teljesen szabályos alak, mert ennek a töve hosszú, külömben az újfn.-ben nem írnok ^-val (ge-fahr), de tovább menve, írja WEINHOLD (Bairische Grammatik §.15): ,indessen beachtet das bairische diese bedingung nicht, sondern stösst endendes e.selbst nach schwerem stamme ab». Mivel ez a hangtani tünemény már a 13. század elején megvolt a bajorban, következik, hogy a faré nem fölnémet, illetve nem bajor eredetű. De hiszen senki sem bizonyította még eddig, s valószínűen nem is fogja bebizonyítani, hogy Dunántúl, vagy az ország északnyugöti részében járatos volna a szó. A faré nem köznyelvi szó s így eredete fölkutatásánál csakis nálunk élő dialektussal magyarázható meg. Én kezdettől fogva középnémet (mitteldeutsch) nyelvjárásból valónak tartottam a farét, de a ge hiánya itt is erősen kardoskodik a mellett, hogy a szó régi jövésű. Közelebbről bizonyítani azonban ma sem tudom. De a nyelvek életében ilyen megfejthetetlen problémák mindig vannak, mindig lesznek. Egy egész hasonló esetre fogok hivatkozni. A MTsz.-ban van egy káré, káré szó, mely kétkerekű kocsit vagy taligát jelent s közölve van Csallóközből, Barsmegyéből, Érsekújvárról. E helyeken más lokális hatásról, mint bajor (illetve osztrák-bajor) hatásról beszélni se lehet. Kézzel fogható dolog, hogy ez a szó a kfn. karre mása, de nem lehet átvevés a mai bajorból azért, mert a mai alakba (ka'n, plur. ká'n SCHMELLER I, 1281) átvonódott a casus obi. n s ma a nominativusban (sing.) is benn van ; hisz az irodalmi alak is, nagyon természetes, karren. S azért a káré mégis csak német eredetű, még pedig, közelebbi forrást megjelölni nem tudván, a kfn. karre-ből (cs. kára, lengy. szerb kara MIKL. EtymWb. 112). — De sohse állítottam én, hogy akár & faré-béli é, akár a káré-be\i a kfn. e-bŐl lett. A papiroson ezek felelnek meg egymásnak. Ezek a nom. alakok casus obliqui alakokból lettek; farét, faréra, kárét, kárén stb.-ből önkénytelenül is elvonódott a faré, káré. Bizony a torony szó sem lett volna soha toronnyá a kfn. tum-ből, valamint nem a t. tanec, sanec a tanz, schanz-ból. Analógiás alakulások ezek a nom. sing.-ok már meglevő példák alapján a cas. obl.-ból. De nem akarok e válasz kapcsán nagyon sok szót vesztegetni. Legyen szabad e kissé bővebb fejtegetés után reménylenem, hogy sikerült megállapítanom a következőt : 1. SZABÓ D.-nál a rövid a sajtóhiba, a melyet a későbbi szótárírók átvettek; 2. a népnyelvi és rógiségbeli faré a kfn. váré átvevése. MELICH JÁNOS.