Nyelvtudományi Közlemények 27. kötet (1897)

Kisebb közlések - Veress Ignácz: A magyar nyelvjárások 240

240 KISEBB KÖZLÉSEK. A magyar nyelvjárások. VERESS IGNÁCZ a következő sorok közlésére kért föl bennünket: «A magyar nyelvjárások» czímű értekezésemet, mely az Erd. Múzeumban (1896) jelent meg, ismertette BALASSA J. a NyK. márcziusi füzetében 98—100. 1. Vonatkozva B.-nak ugyancsak «A magyar nyelvjárásokról)) 1891-ben megjelent művére, a melyben ő 46 nyelvjárást vesz fel, említett értekezésemben azt'állítottam, hogy dialektus szó értelmében vett nyelvjárás a magyar nyelv területén nincs. Állításomat bebizonyítottam számokkal. Idézetekkel támogatva elmondtam, hogy mit neveznek a németek és francziák dialektusnak és saját környezetünkből vett példákban bemutattam egyes német dialektust. Ezzel az eljárásommal szemben B. a NyK.-ben nevezett értekezésemből egyes állításokat ragad ki, a melyeket csak sorban idéz, de «bírálatukba nem bocsátkozhatik», arra «nincs helye». Bírálat vagy czáfolat helyett értekezésemből idézett egyes állításomat egy-egy felkiáltás kiséri, mint: «sajátságos gondolkozásmód, szerencsétlen gondolat, kevés tudás, nevetséges kijelentés, badarság, megdöbbentő tudatlansága Ezekből a kemény kifejezésekből és még egy-két kérdésből áll B. ismertetése. Hogy mért nyúlt ilyen eszközökhöz és mért nem iparkodott inkább állításaimat megczáfolni, azt csak ő tudja. Én külömben ezért is köszönettel tartozom neki, hogy indokolatlan ismertetésével megkönnyítette válaszomat, a mennyiben a fenn elősorolt kemény kifejezések visszautasításán kívül egyéb teendőm sem maradt mint a t. Szerkesztőségnek megígérni, hogy e tárgyra, bár hogy fog is t. ellenfelem ingerelni, figyelemmel többé nem leszek. VERESS IGNÁCZ.*) Orcza. A «facies» kifejezésére két finn-ugor nyelvben összetett szót találunk: zürj. nir-vom és vog. nol-tus; mind a kettőnek az alkotó részei «orr» és «száj» jelentésű szavak (nlr, nol «orr», vom, tus «száj»). Lehetséges, hogy a mi orcza szavunk is ilyen összetétel; teljesebb tőalakja: orczá (pl. orczát, orczdm, orczdz stb.) <. +orr-szá (tudvalevő dolog ugyanis, hogy a mai száj szó hajdan szá-n&k hangzott [vö. NySz.], s ez az alakja még ma is él ezekben: szám, szád, szánk, szátok, — szája, szájuk, csakhogy az utóbbiakat a mostani nyelvérzék úgy elemzi, hogy a j-t a tőhöz tartozónak veszi). Az *orr-szá. >orczá-ból az összetétel elhomályosulta után a rendes hangfejlődés útján orcza lett. Az orcza, arcza (vö. arr — orr Szkl.) alakból pedig az orcz (NySz.), arcz elvonás útján állhatott elő, t. i. úgy, hogy amazokat olybá vették, mintha személyragosak volnának. Sz. J. *) Fölösleges is volna a vitatkozást tovább folytatni. Hogy a magyar nyelvnek nincsenek annyira eltérő dialektusai, a milyenek pl. a német dialektusok, abban mindnyájan egyetértünk; nem is vitatta soha senki, hogy vannak. De hogy a magyar nyelvnek egyáltalában nincsenek dialektusai, az olyan állítás, a mely csak a dialektus fogalmának teljesen önkényes megszorításából származhatik. A szerk.