Nyelvtudományi Közlemények 27. kötet (1897)

Kisebb közlések - Melich János: Fáré 238

238 KISEBB KÖZLÉSEK. megvilágítani, hogy méltán figyelemmel fogja most már több szem kisérni, hát ha így új nyomokra akadunk* bátorságot és bizalmat önthet lelkünkbe, mert látjuk, hogy az egyes szláv, különösen pedig a délszláv nyelvek pontos dialektológiai ismeretével mégis csak annyira-mennyire dűlőre fogjuk vihetni szláv jövevényszavaink eredetének kérdését. MELICH JÁNOS. . Faré. A NyK. múlt füzetében (127. 1.) BABTHA J. két pontban támadja meg etymologiámat. Egyik ellenvetése ez : Miért maradt meg a magyar szóban a hosszú véghangzó, mikor a megfelelő német szóban (váré, vár), a végső hang (e) . . . már a kfn. szóban tünékeny hang volt. Ez az ellenvetés így nem állhatja ki a próbát, mert én sehol sem mondtam azt, hogy a kfn. szóvégi e-ből a magy.-ban é lesz vagy lett. De erről majd alább. B. másik ellenvetése ez : M. mellőzte a ,történeti szempontot". Ezzel a második ellenvetéssel kezdem meg válaszomat. A fáré-vól szóló múltkori czikkemben az élő nyelvből indultam M, itt kétséget kizáróan faré a járatos, tehát az első szótagban hosszú hanggal. Csak miután e népnyelvi fáré-t megmagyaráztam, tettem föl önmagamnak azt a kérdést, hogy viszonylik ez a faré a PÁzMÁNY-féle, két ízben is hosszú hangzóval írt fáré-hoz. Ezen első rangú források mellett nem néztem meg KBESzNBEics-et, a ki világosan mondja, hogy a faréra fogni szólást, tehát rövid a-val, SZABÓ DÁvrr>tól idézi (in quasstionem vocat, cogit ad resgondendum Sz. D.). SÁNDOB ISTVÁN ugyan nem mondja, honnan vette a szólást, de mert a KEESzNEBics-féle idézettel az 6 értelmezése szórói-szóra egyezik (faréra fogni: in quaestionem vocare, Cogere ad respondendum, KitEszNERicsnél: fogja, tehát: vocat, cogit), ő sem vehette máshonnan, mint SZABÓ DÁvrotól. CZUCZOR-FOGARASI meg világosan csak ennyit mond: «eléfordul SZABÓ DÁvir>nál». Itt tehát nem megerősítő adatokról van szó, hanem egyszerű vándorlásról. Valamenynyien közvetlenül SZABÓ DÁviDtól vették az adatot, a melynek írásmódja, szemben a PÁZMÁNY 1623 és 1637-diki adatával (faréra fogni) csakis sajtóhiba lehet SZABÓ DÁviünál, a melyet az idézett szótárírók külön-külön is, meg egymástól is kölcsönösen átvehettek. BAETHÁnak az a mennyiségére való megjegyzése tehát elesik. Marad még a szóvég. Itt adataimat azzal kell kiegészítenem, hogy CZUCZOR-FOGARASI szintén ismeri a szót, s mint székely szónak ezt az értelmezését adja: , viszontagság, nyomorúság, fáradság. Sok farén ment keresztül'. — Múltkori czikkemben azt írtam, hogy a kfn.-ben volt váré és vár. Ebből B. azt olvasta ki, hogy az a szóvégi e hang «tünékeny* hang volt. Idézem erre vonatkozólag a legjobb forrást, a melyből kiki Ítéletet alkothat magának. «Die apocope von e tritt nach a 11 g e m e i-