Nyelvtudományi Közlemények 27. kötet (1897)

Kisebb közlések - Melich János: Iromba 237

Kisebb közlések. Iromba. Köszönöm ASBÓTH OszKÁRnak, hogy olyan elismerőleg nyilatkozott az irombá-xól írt czikkemről. Ha mégis fölszólalok, oka az, hogy sehogy se bírok beletörődni abba, a mit ASBÓTH így fejez ki: ,Ennek *jeremba felelt volna meg a magyarban, a melyből hangzóilleszkedéssel *jorornba lehetett, ebből pedig iromba előttünk ismert hangtani fejlődés keletkezhetett'. Kifogásom, mint az idézetből is látható, csakis a *jerebi>->*jeremba, >+joromba>iromba-he\i +je>*jo> i megfelelésre vonatkozik, s e megfelelés helyességét A.-nak az idézett magyar analógiákkal nézetem szerint nem sikerült bebizonyítania. Teljesen meggyőzően bizonyítja be A., hogy iromba szavunk megfejtésénél a *j&rqbh alakból kell kiindulnunk. Majd azután egy helyen ezeket írja: «Nem jöhet tekintetbe a bolgár jerebica, mert mellette jarabica-t is találunk, ja- pedig magas hangzó előtt egyes vidékeken je-vé válik». En azt hiszem, a szóban forgó vitás hangtani megfelelésben épen a bolgár nyelv járul néhány fölvilágosító adattal. OBLAK «Macedonische Studien» 126. §. szerint a maczedon-bolgár nyelvjárásokban «j im an- und inlaut bleibt vor dunklen vocalen, vor e, i schwindet es ohne rücksicht auf seinen etymologischen u r s p r u n g»; ugyancsak ebből a jeles tanulmányból közölhetem a bolg. jerebica következő macedón megfeleléseit: irimblca 28 §., 126 §., irimbtce 82 §., írimbíca 58 §. (tehát ma is nasalissal az /A helyén); tiribica 36 §., 59 §.; nrbica 36 §.; erebica 60 §. E feltűnő analógiák alapján nem jogtalan az a föltevésem, hogy abban a nyelvben, a honnan mi szavunkat vettük, ez az i-szókezdet szintén meg lehetett. Ilyen dialektusi sajátsággal szeretném magyarázni a székely ércét, ereikét s egynéhány helynevet. Nem sorolom azonban ebbe a csoportba pl. a magy. irhá-t, a hol pl. a cs. szorb jircha-heli j'-nek nincsen etymologiai értéke (vö. GBBATJBE, Hist. ml. 1: 528, 452 §.—455 §.). Azt hiszem, idővel rákerül a sor arra, hogy ezeknek az eseteknek pontos hangtani megfeleléseit megbeszéljük. ASBÓTH jóakaratú fölszólalásának a vége, hogy «megint sikerült egy érdekes szót napvilágra hozni és úgy