Nyelvtudományi Közlemények 27. kötet (1897)

Kisebb közlések - M. J.: Rajnol 210

210 MELICH JÁNOS. jezikom, u. o. lásd grba szót, az akad. horv. NSzót.] szerb grba (der höcker, gibbus, grbav höckerig, Vuk, 99) s v. ö. még MIKL. EtymWb. 63, gerbiy. A magyar szó e szlov. szerb-horv. grb átvétele; az r sonans nem okozott nagy nehézséget, s lett a szóból *gereb, s ebbó'l a veréb, cserép stb. analógiájára geréb. A népnyelvi: fordű geriébedrebeli iének etymologiai fontosságot nem tulajdonítok, bár a cseh chrbet, hrbet (egy chrhbht'b-böl): «hátgerincz» nagyon is ajánlja azt, hogy a szót külön válaszszuk a geréb «gibbus»-tói; de mert e tréfás használat megmagyarázható a gerébnek «höcker, gibbus* jelentésébó'l s a grba a szlovénban «hát»-at is jelent, másrészt meg a cseh chrbet, hrbet más szógyökérhez tartozó szó (MIKL. EtymWb. 90. chrebhtTi), a mely nem az ismert g > h hangváltozáshoz tartozik, a geriéb mellékalakot egyszerűen az analógiásán alakult geréb változatának tartom. Fejtegetésünk eredménye tehát ez: a geréb: «meier, villicus» német, még pedig erd. szász eredetű; a másik geréb eredetileg geréb volt, második hangzója más szavak analógiájára nyúlt meg. Az eredeti hangállapot csak a ragozásban tűnik elő. Ez a geréb délszláv eredetű.* MELICH JÁNOS. Bajnol. Aligha tévedek, ha azt állítom, hogy ezt a szót csakis felsó'magyarországi nyelvjárásaink ismerik. A Nyr. 9:478. lapján olvassuk, hogy rajnol Abaujmegyében ,nagyobb fazek'-at jelent; ugyancsak a Nyr. 8 :236. lapja szerint rajnyelka alatt Rozsnyón ,lábast, háromlábú edény'-t értenek. A szó a magyarban német eredetű; GRIMM (8 :699) szerint a reinel {rairi) «irdene, dreifüssige pfanne»; ScHMELLER-nél (2: 112) is azt olvassuk, hogy a baj. m" (rein) dem. reindl, reindl, reinl ,flaches, gewöhnlich ablanges becken von blech, öfter von thon, zum braten oder backen von fieisch- oder mehlspeisen im ofenrohr und zu anderm áhnlichen gebrauche'. — V. ö. még LEXER, KárnWb. 206, HŐF. 3:17 és felsó'lauz. rainel ,irdenes gefáss'. Hozzánk a szó kétségtelenül a szepesi szászból került (v. ő. rainchen SCHRÖER) ; az erdélyi Korrespondenzblatt 20: 52 szerint megvan a szó az erdélyi szászban is. — A németből átment a szó a szláv nyelvekbe s itt következő alakjaival találkozunk: lengy. rynka ,tiegel', cs. rendlice, rendlik (kerek edény, rendesen háromlábú, melyen sütni szoktak), t. randlica, morv. cs. randlík. A m. rajnyelka kicsinyítő -Zca-ja, de különösen ny-je tót közvetítésre vall. M. J. *) Utólag hazai németjeink nyelvében a plur. b <^> sing. /, illetve b megfelelésre kétségtelen példát találtam. BREDECZKY Topographiája (2: 152) szerint a szepesi szászoknál leib «vorhaus»-ot jelent. Ez etymologiailag egy az erd. szász léf («in sácbsischen háusern kommt man, wenn man durch die thüre in das haus eintritt, zuerst in die léf — gedeckte hausflur», KRAMER Idiotismen), melynek többese lében. — Mind az erd., mind pedig a szepesi szász szó a fn. laube, illetőleg az umlautozott leube (GRIMM 6: 290) megfelelője.