Nyelvtudományi Közlemények 27. kötet (1897)

Értekezések - Melich János: Geréb 206

л GERÉB. 207 légien az gerebel es az deakal azokal egietembe; mikor pedig z a z folnagyot walaztnak, azonkepen három few magiar tanach gerebel es deakal légiének (Tört. T2 1:190)».

LUMTZER VIKTOR dr. barátom, kivel a magyar nyelv német jövevényeit egy nemsokára megjelenő közös munkában tárgyaljuk, figyelmessé tett e határozott magyar-szász megkülönböztetésre ; vele együtt, az ő meg a saját adataim fölhasználásával teljesen tisztába hozhatom a geréb eredetét. A német gráf (baj. gráf > magy. gróf SCHMELLER 1: 988.) szó tárgyalásánál SCHMELLER ezeket mondja: «der heutzutage adelstitel ist ein beyspiel, wie sehr ein ausdruck, je nachdem sich die Sache ändert, welche er anfangs bezeichnete, seine bedeutung ändern kann»; PAUL (DWb. 188) meg ezeket mondja: «•gráf = mhd. grave bezeichnet ursprünglich einen ernannten beamten, so noch in deichgr., salzgr., insbesondere den Vorsteher eines gaues etc., verändert dann seinen sinn dadurch, dass ein solches amt zu einer erblichen würde wird, die immer mehr von souveränitäts-rechten gewinnt, wird endlich auch zu einem blossen erblichen titel». PAUL ez útmutatásával haladva rámutathatunk a ném. hatisgráf (vorsteher des hausgerichtes), mülgráf, wassergráf (geschworner kunstverständiger in Sachen des mühlwesens, mühlrichter stb. SCHMELLER 1 : 987) szavakra, a hol a szónak «vorsteher, Verwalter» jelentése mind máig megmaradt. Ezekről a gráf összetételekről írva SCHMELLER azt mondja többek közt, hogy BOHRER (Die bewohn, d. oestr. m. p. 214) e szavai: «die hermanstädter tantzten um ihren r i с h t e r den neuernannten grafen einen tanz» azt sejtetik, hogy «diese Sachsen das wort noch in seiner Urbedeutung nehmen». — Valóban a jelentések annyira egyeznek, hogy a gráfot összehozni a gerébbei, nem is valami vakmerő gondolat. Aztán meg hány Graf Graff, Greff (német), Grófik, Gráfyk (tót) családnév van, a melyeknek bizony épen úgy megvan az értelmök s jelentősógök, mint akár a mi Bíróinknak, Kovácsainknak stb. A mai ném. gráfnak a kfn.-ben gráve felel meg, az ófn.-ben pedig grávo. E mellett az ófn. grávo mellett azonban kellett lenni egy grávio alaknak is; ezt mutatják a szláv alakok(MiKL.EtymWb. 70), ezt mutatja a gyakori családnév Greff, Gref(v. ö. a híres kolozsvári nyomdásznak Hofgreffnék nevét) s végre bizonyítja a m. geréb is. Nem akarok kiterjeszkedni arra, mi az ófn. grávio (v. ö. KLUGE

5 143, MEYER bei KUHN 5, 155 és got. Sprach. 76, UHLENBECK, Kurzgef. EtymWb. d. 9. spr. 51) további rokonsága; egyszerűen konstatálom, hogy a grávo mellett volt grávio is, a mely utóbbiban a tőszótagbeli a-n okvetlen végre kellett hogy hajtódjék az umlaut. Ez az umlautos alak van meg a Gref családnévben ; de nem csupán családnevekben van ennek az umlautos alaknak a nyoma. ScHMELLEE-nél (1 : 988) olvassuk : «Bis auf 1834 war in einigen