Nyelvtudományi Közlemények 27. kötet (1897)

Értekezések - Misteli Ferencz: A magyar nyelv néhány szerkezetéről 194

A MAGYAR NYELV NÉHÁNY SZERKEZETÉRŐL. 203 sohasem hagyják el vagy ragasztják oda szükség és tetszés szerint a flexiós végzeteket (Charakterietik 360. 1., NyK. 112.1.), most is szigorúan föntartom és nem döntik ezt meg BALASsÁnak már föntebb (4. alatt) idézett eme szavai: «ha a nyelv fejlődése közben e jelölés feleslegessé válik, lassanként elkopik vagy teljesen el is vész a rag vagy képző».*) Mert elhallgatja bírálóm a fődolgot, hogy ennek hangtörvényileg^ kell történnie és a már egyszer eltűnt végzetnek többé nem szükséges visszakerülni. Már pedig a) a Tüz. Magy. Nyelvtan szerint is igaz, hogy olyan esetekben mint kezem, magad, engem, téged az accusativusi -et, -at mindig ott is lehetett, meg el is maradhatott ós ott is lehet, meg el is maradhat (1. fönt 4.); (3) ugyanez a nyelvtan a 647. lapon arra tanít engem, hogy a nyelvemlékekben gyakran még a határozott tárgy is puszta tó'alakban mutatkozik, pl. azok elhagyván elmene e h. azokat, a. m. reiictis illis abiit stb.; y) a birtokos jelzői genitivust kétféleképen mondhatni, pl. az élet változása ós az életnek változása és d) épígy névmással is: a te életed és ten életed; s) váltakoznak továbbá egymással hogy (hug már a HB.-ben) és hogyan, így és ígyen, úgy és ugyan és nincs okunk az -an, -m-ben egyebet látni mint az ismeretes határozóragot és a Tüz. Magy. Nyelvtan 644. lapjával szemben ennek nézte SIMONYI is a Magy. Kötőszókban (II. 15.); Q) egymás mellett találjuk ezeket: nagy szíveséi nagyon szíves, oly szelíd és olyan szelíd; erről már a LAZARUS és STEINTHAL Zeitschriftjának XV. kötetében (465—472. 1.) szólottam; TJ) ezek mellé sorolom a -kor és -nap végű időhatározó kifejezéseket is a -koron, -kort (ebből: kor ott), -korban ós -napon, -nappal mellett ós sajnálom, hogy tekintélyekkel kell e miatt szembeszállnom; mert ámbár a -kor végű kifejezéseknek újabbszerű voltát a codexek bizonyítják (jóllehet a mindenkor már a legrégibb emlékekben is előfordul), mégis ellentmondanak ennek a (-szór) -szer végű kifejezések a ritkább -szeren, -szert -szerben, -szerre végűek mellett, ós vájjon e különböző ragok közül melyiket kell megrövidültnek és elveszettnek tekinteni ? Hangtörvények szerint alig lehet ez egyiknél is lehetséges. A lassanként való fejlődés elméletével és az izolálással nem szabad itt visszaélnünk, hogy minden hangtant halomra döntsünk. Továbbá mindezen esetek egy természetűek és e g y magyarázatot kivannak s ez az, hogy a ragtalan tő e nyelvekben a nominativus és az alany kifejezésén kívül sok egyéb czélra is szolgál, a mit eleitől fogva állítottam és előttem már magyar tudósok is állítottak, mint VERES IGNÁCZ és P. THEWREWK EMIL, sőt a Tüz. Magy. Nyelvt. 706. lapja szerint már RÉVAI is. *) V. ö. a 113. lapon: «Csakis a nyelv fejlődése folyamán maradt el egyes esetekben a rag, a mely eredetileg ott volt a név mellett.»