Nyelvtudományi Közlemények 27. kötet (1897)

Értekezések - Misteli Ferencz: A magyar nyelv néhány szerkezetéről 194

202 MISTELI FEEENCZ. igének majd tárgyas, majd tárgyatlan ragozásában kell keresnünk» (NyK. 114. 1.); a tárgyas igeragozásnak többes sz. 1. és 2. személyében is birtokosszerű a szemólyrag, csakhogy előtte tárgyra mutató -jo-, -jdáll, a minthogy egyébiránt a 78. lapon a verjétek alakot határozottan birtokosszertínek jelölöm. Csupán az egyes számban találjuk a birtokosragnak tetsző igei végzeteket egyedül a tárgyas ragozásban: kapom, kapod, kapja, a mi pontosan egybevág pl. a kalapom, kalapod, kalapja ragozással. Eredeti alakul, a Tüz Magy. Nyelvt. 606/7. lapja szerint, az 1. és 2. személyre nézve az igéknél *kapolm, *kapold, a névszóknál *kalaponm, ±kalapond alakok vehetők föl. Ha a 3. személyt! tárgy kifejezésére ismét l szolgál, a mi már a 2. személy jelölésére is használtatott (*kapolm és kaplak), akkor az előbbi l eredeti, az utóbbi ugor d-bő\ fejlődött; aztán szerintem a tő és a szemólyrag közt álló elemnek (*kapo-l-m, *kalapo-n-m) természete nem igen fontos, minthogy a possessivum csupán azutóbbiban, a személyragban lappang. Csak a 3. személy iránt vagyok habozásban, minthogy itt nehézségek mutatkoznak, először a sok szemólyragos névszóalakban hiányzó j miatt, mint pl. gyermeke: másodszor az. igei -ja, -ják raggal szemben álló névszói -i, -ik végzet miatt. BALASSA nem vette észre, hogy én sok nyelvet felölelő munkámban kevésbbé ismert nyelveknél — a melyek közé, fájdalom, a magyar is tartozik — nem bocsátkozhattam az ősalakok elemzésébe, hanem lemondva a szigorúbb pontosságról, kénytelen voltam a tényleges végzetek vizsgálatánál maradni, a melyek, a mint már akkor nagyon jól tudtam, nemcsak személyt jelölő, hanem egyéb elemeket is magukban foglaltak. Az egyes és többes számú 1. és 2. személytí -m, -d, -muk, -tuk személyjeleknek az igéken és a birtokos névszói kifejezéseken való azonossága úgyis eléggé kiviláglott, és csupán erre a körülményre, a melyet a 114. lapon BALASSA is megenged*), alapítottam ón az ige possessiv természetére vonatkozó nézetemet oly nyelvben, a mely e fogalomnak különben is oly tág teret nyit. Aztán engedjen meg nekem BALASSA, ha én magukat az ősalakokat egyáltalában nem tartom olyan biztosaknak és érinthetleneknek, a minőknek tán ő előtte látszanak ós a Tüz. Magy. Nyelvt. alaktana sem adja elő őket oly dogmatikusan. A ki az újabb indogermán nyelvészet változásait végig élte, az a könnyenhivésből más irányban is alaposan kigyógyult. 9. Azt az állításomat, hogy a szigorú szóegységeket alkotó nyelvek *) «Csak a személyre mutató elemek a közösek.»