Nyelvtudományi Közlemények 27. kötet (1897)

Értekezések - Misteli Ferencz: A magyar nyelv néhány szerkezetéről 194

200 MISTELI FERENCZ. önállóan, emez nagyon lazán kapcsolódik az illető kifejezéshez; azonban a fünffüssiger Höhe két, összetételszertíleg egybe nem köthető szó, mert akkor legalább az -er-nek hiányoznia kellene: a magyar szerkezetet csak ilyen lehetetlen-féle szerkezet utánozná, mint: ([fünf Fuss]ig Hohheit)lich Steinma/uer, a mi lehetetlen nemcsak a ,Höhe' értelemmel szereplő Hohheit szó miatt volna, hanem, a mi itt egyedül fontos, puszta töveknek egymásra következése miatt. Ha valóságos nyelvi utánzatát akarnók adni a tövek ezen egymásra következésének, akkor nem volna magában véve természetellenes egy ilyenféle szanszkrit kifejezés, mint: panca-pada-unnatÍ7nat-prakaras,*) csakhogy ez e g y szó volna, a mit a megfelelő magyar példáról egyáltalában nem állíthatni, a mely grammatikai szempontból példátlan képződmény marad. E mellett teljes nyugalommal megengedhetem BALASsÁnak, hogy sem a magyar formulának, sem a fönt előbb adott német fordításmódjának sem világosság, sem zártság tekintetében nincs a másika fölött előnye, a mennyiben az az érthetőség és a fölbecslés kérdését illeti. En a grammatikai szerkezetről való fölfogásomat akkor is föntartom, ha az elsőséget a magyar algebrai formulának kellene megadni, a melyet én különben eléggé tudok méltatni, és azt állítom : a németben a kérdéses kifejezés négy szó, a szanszkritban egy szó, a magyarban formula, a mely világosság ós érthetőség tekintetéből semmi kivánni valót nem hagy fönn. Hát valamely nyelvnek, hogy a maga czéljának megfeleljen, okvetetlenül indogermán szavakkal kell birnia ? 7. Könyvem 64. lapján e két kifejezésmódot: az ember látott és az emberek láttak párvonalba állítottam ezekkel: az ember jó ós az emberek jók, vagyis a látszólagos igealakokat befejezett cselekvésű activ participiumoknak tartottam, a mi előttem magától érthetőnek látszott. Most egyszerűen utalhatok a Tüz. Magy. Nyelvtan 622. lapjára, a hol ugyanez a fölfogás van előadva. A mai nyelvérzékre való hivatkozás tehát (1. BALASSA kritikájában a 114. 1.) csalókának bizonyult és a látott eredetileg «valóságos igenév»; egybevethető ezzel könyvemnek 68. lapja a mégr világosabb vert ós vertek végett és fontolóra kell vennünk az ugyanott fölhozott finn túlit, sanoit-íéle múlt alakokat is, a melyeket én a névszói többest jelölő í-nél fogva hasonlóképen igeneveknek tartottam, a mire nézve most ismét csak a Tüz. Magy. Nyelvt. 628. lapját kell elolvasni. Hogyan gáncsolt volna azonban akkor BALASSA, ha a Tüz. Magy. Nyelvt. 622. s köv. lapjaival még az elbeszélő verek, verél alakokat s «személyragozott igenévnek» mertem volna magyarázni! Hiszen ez *) XJnnati a. m. magasság, prakara ,Wall, Mauer'.