Nyelvtudományi Közlemények 27. kötet (1897)

Értekezések - Misteli Ferencz: A magyar nyelv néhány szerkezetéről 194

196 MISTELI FEKENCZ. épen BALASSA *) adja meg a Tüz. M. Nyelvt. 245. lapján a kívánt fölvilágosítást és az ssz-szel való írásmód is csak annak a törekvésnek köszöni az eredetét, hogy a szem részére is legyen személyjel; vagy talán még ezt sem mondhatjuk, a mint ugyanazon nyelvtannak 598. lapjából látszik. Most már valóban nem értem, mért volna ,helytelen' az én nézetem, mely szerint eredetileg leszek, lesz-, lészen lett volna, aztán egyéb igék analógiája következtében leszek, leszel vagy lészesz, lesz (illetőleg leszek stb.).2

) Mert ha egyszer a

lész-t ragtalan egyes sz. 2. személynek elismerjük, akkor okvetetlenül a lészen-i kell melléje 3. személyű társul adnunk. Az én tévedésem tehát annyi, hogy a 2. személyt a mai nyelvhasználat szerint helytelen e hanggal fejeztem ki (lesz), a mi az én czélomra nézve nem volt fontos; a következtetés azonban magából folyt, hogy t. i. az egyes sz. 2. személynek nincsen személyjele, mert a 3-diknak már van és megfordítva. 3. Könyvemnek 59. lapján a 3. jegyzetben és a 387. lapon a terünk szónak kettős jelentést tulajdonítottam, ú. m. ,wir habén Platz' ós ,unser Platz'. BALASSA ama jegyzetében figyelmeztet, hogy az utóbbi terünknek hangzik, tehát ez a példa az igei ós névszói alakok azonosságának bizonyítékai közül elesik. Másrészt azonban némi elégtétellel olvasom a Tüz. Magy. Nyelvtanban (297. 1.), hogy a tér-nek teret, tere alakjai «úgy látszik csak a XIX. században, valószínűleg a terül, terjed igékből vannak kiokoskodva» és támogatottnak találom a téré- névszói alakot ilyenekkel, mint a Léna térén, téré, térek, térés3)

(uo. és NySzót.). Tehát egészen a XIX. századig térünk azt is tette ,unser Platz', avagy csak a legújabb nyelvre kelletfc-e szorítkoznom, mintha könyvemnek ama fejezete a magyar nyelv gyakorlati grammatikája volna ? 4. Mellőzve a könyvem 380. lapjának jegyzetében mellesleg nyilvánított sejtelmemet,4

) a melyet bírálóm nem fogad el s a melyet min*) MISTELI itifbibásan idézi BALASSÁÍ, mert a TMNy. e része SIMONYitól való. A ford. 2) Hogy

a két sor össze is keveredhetett és hogy a 2. és 3. személy egybeesését a lesz és lesz elkülönítésével gátolták meg, nem nehéz megérteni. 3)

A téren alak mit sem bizonyít, mert az ilyen hangzórövidítő tövekben a hely- és időhatározó -n (-on, -én, -ön) rag előtt a Tüz. M. Nyelvt. szerint (294. 1.) mindig hosszú magánhangzót találunk. 4) Azonban felvilágosításképen megmondhatom, hogy azért vettem

föl ezt az ((állítólagos n prsesens tövet», mert én a több személyragban, pl. a többes sz. 1., °2. és 3. személyű *-nmuk, *-ntok és -nak-ha.n mutatkozó n-et tőül vonom el és mechanikusan a többi időkre és módokra is átvitetem. Olyan elem, a mely a legtöbb ragban előfordul (vegyük hozzá még a