Nyelvtudományi Közlemények 27. kötet (1897)

Kisebb közlések - Sz. J.: Finn-ugor v. finn-magyar? 193

AZ EGYHÁZI SZLÁV NYELV HAZÁJA. 193 nyilván szláv eredetű, ószlov. masth: kenőcs). •— Trencsén megye illavai járásában: Nádas: tót. Podskalé (Czinárnál 303. 1. 1330-ban és Ortvaynál I, 98. 1. a XIV. század elején Nádas, Korabinszkynál és a Helységnévtárban már csak Podszkal; tót. skála : szikla); p u c h ó i járásában : Oroszlánkő: tót. Versatec és Vrsatecko (tót. vrsok: halom, csúcs); trencséni járásában: Révfalu: tót. Mysice és Nová-Ves (tót. mys:egér); vágbészté rezei járásában: Farkasa: tót. Vrtizer. — Turócz megye mosóezniói járásában: Szent-Mária: tót. Stránka (egyesitve van Kis-Szoczócz helységgel; Ortvaynál I, 92. 1. a XIV. század elején latinul Beaté Virginis de Monté; tót. stráii: hegyoldal, lejtő), Turócz vagy Znió-Váralj a: tót. Klástor (Czinárnál 462. 1. 1249-ben Turuch, Ortvaynál I, 94. 1. a XIV. század elején Toez, iráshiba Turócz helyett). Megint csak az tűnik ki, hogy mind e helyek előbb ismerték a magyart, mint a tótot, a ki ennélfogva itt sem lehet maradéka a marahánnak. VOLF GYÖRGY. (A befejező közlemény következik.) Finn-ugor v. finn-magyar ? MUNKÁCSI föl akarja eleveníteni a mi nyelvcsaládunknak «finn-magyar* nevét, a melyet tudtunkra EUROPAEUS használt legelőször (1868, Suomi. II. Jakso, VII. 1.), s utána THOMSEN is (GSL 1869 = Einfl. 1870. 1. 1.) MUNKÁCSI részletes megokolása az Ethnographia VII. k. 349—387. 11. olvasható. A nélkül, hogy e nagyon érdekes tudományos megokolást csak legtávolabbról is érinteni akarnók, csupán annyit kívánunk megjegyezni, hogy az «ugor» helyett újabban ismét használatba vett «finn-ugor» elnevezés kiszorítását czélszerüségi szempontból nem tartjuk ajánlatosnak. Ez az elnevezés az egyetlen, a melynek történelmi jogosultsága van, s a külföldön is ez van általánosan elfogadva. Félreértésre ez nem adhat okot, mint a többi: a «finn», az «ugor» és a «finn-magyar». Hogy az utóbbi igenis félreérthető', azt mutatja éppen MUNKÁCSI fönnebbi (129.1.) tanulmányának czíme, mely a legtöbb olvasóban bizonyára azt a hitet kelti, hogy a finn d co magyar l illetőleg z hangmegfelelésekről szól, pedig szerzője a «finn-magyar»-on a «finn-ugor»-t érti. Azért jobb lesz a «finn-ugor» elnevezésnél maradni. Sz. J. NVKLTTÜD. KfizLBMKNYEK. XXVII. 13