Nyelvtudományi Közlemények 27. kötet (1897)

Értekezések - Volf György: Az egyházi szláv nyelv hazája és a magyar honfoglalás - 1

10 VOLF GYÖRGY. denénk, ha nyelvünknek rájuk nézve nagy érdemét és igaz értékét fölismernék; de máskülönben semmi érdekünk a dologban. A magunk szempontjából mindössze is jóakaró figyelmeztetéssel tartozunk nekik. Hajtanak-e rá vagy sem, abban nekünk se hasznunk, se kárunk. Azután mi az ószlovén nyelv hazáját legrégibb szláv jövevényszavaink kedvéért Pannoniába szeretnők tenni. De hát olyan nagyon nagy szükségünk van-e nekünk arra? Tőlünk bátran származtathatják az ószlovén nyelvet Maczedoniából is. Ezzel teljességgel nem változik meg az a kétségtelen igazság, hogy a mi legrégibb szláv jövevényszavaink sajátságai tökéletesen összevágnak az ószlovén nyelv jellemző sajátságaival. Mi tehát, mint eddig tettük, úgy jövőre is egész bizalommal fordulhatunk az ószlovén nyelvhez fölvilágosításérfc, akár Pannoniába, akár Maczedoniába teszik hazáját. Végül kívánatos lehetne nekünk, ha őseink se a vendeket, se a tótokat nem találták volna az országban. Nos ha mégis itt találták volna, micsoda veszedelmünk származnék abból? Akkor talán a magyar többé nem maradhatna e honban az igazi államalkotó és igazi államfentartó hatalom? Csak nem hiheti senki, hogy a magyar, ha kétségtelenül kitűnnék is, hogy a vendek és tótok után foglalta el az országot, akár most, akár jövőre kénytelen volna, ezeknek engedve át a helyét, visszavándorolni ős hazájába. A kérdés tehát méltán nagyon érdekel bennünket, de üdvösségünk mégsem forog vele koczkán és így egész nyugodtan, higgadtan, elfogulatlanul foglalkozhatunk vele. Bár e felől a szlávok részéről is ilyen bizonyosak lehetnénk ! II. Minden oly irodalmi nyelvnél, melynek eredete ismeretlen, a legelső és legtermészetesebb föltevés az, hogy azon a vidéken és annál a népnél beszélték mint élő nyelvet, a melyen ós a melynél maga az illető irodalom keletkezett. Ha ez a föltevés nem igazolható és így más vidékre és népre is lehet vagy kell gondolnunk, akkor igen sok lehetőséggel állunk szemben. Marad ugyan még az a másik természetes föltevés, hogy a kérdéses irodalmi nyelv az illető irodalom alapítóinak a nyelve; de már ez maga is többféle lehetőséget enged meg. Az irodalmi nyelvek története ugyanis azt mutatja, hogy míg az egyik irodalom alapítói szülőföldjük nyelv-