Nyelvtudományi Közlemények 26. kötet (1896)

Értekezések és közlések - Szinnyei József: Egy állítólagos összetétel 1

8 SZINNYEI JÓZSEF. rétes hangsajátságai szerint alakúit változata, a melynek a hangalakjára esetleg a vele azonos jelentésű fö-üdül (Nyr. 2 : 467) is hatással lehetett. De már ide vonandónak tartom a székelyföldi eszé'nked-ik, eszinké'd-ik, (eszénk'éd-ik), magához tér, eszméletre tér, szót (MTsz.), a mely korábbi *eszém-kedik-bő\ (vö. káromkodik^ káronkodik) vagy akár * eszemt-kedik> *eszent-kedik-bő\ (vö. teremte terent) való. Az utóbbinak a föltevésére följogosít a szintén székelyföldi meg-eszént ,megsejt' (MTsz.) szó, a melyet megint korábbi *meg-eszemt> *meg-eszent-ből fejlődöttnek bizonyít egy változata, t. i. a székelyföldi meg-szent (meg-szent, meg-szönt) ,észrevesz, megsejt, neszét veszi' (Vadr.; Nyr. 6:324; 8:473; 9:26 ; 10:40). A *megeszent> meg-szent épen olyan fejlődés, mint meg-ijed, megijeszti' mé'g-jed, meg-jeszt (a Székelyföldön és Dunán túl; vö. még: ijeszke, ijeszteget, ijesztget, ijesztő>- jeszke, jeszté'get, jeszget, jesztö MTsz.). A még-szent-nek pedig még eredetibb meg-szemt alakja is él ,észrevesz' jelentéssel Csallóközben (Nyr. 1 : 332; Csaplár Benedek közlése és a magam tudomása szerint is). Ebben a meg-szemt<: *meg-eszemt igében ugyanazt az -m képzőt, mégpedig ugyanabban a jelentésben (,vmivel működik') találjuk, mint az eszméi-ben, csak más deverbális képzővel társulva (ész: * eszem-él > eszmééi; *eszem-t > szé'm-t > szent, másrészt: *eszent > eszént). Mind ezek után, azt hiszem, nem lehet kételkednünk abban, hogy az eszmél szó nem összetétel, mint BUDENZ magyarázta, hanem az ész szónak származéka; s még csak annyit akarok hozzátoldani, hogy képzőjének, a -máí-nek ízről-ízre való megfelelőjét is fölismerhetjük a fönnebb idézett votj. s&dmal-, todímal-, gordmaligék -mai képzőjében. SZINNYEI JÓZSEF.