Nyelvtudományi Közlemények 26. kötet (1896)

Értekezések és közlések - Szinnyei József: Egy állítólagos összetétel 1

EGY ÁLLÍTÓLAGOS ÖSSZETÉTEL. 5 nyúlás útján is keletkezhetett. A böcsmöl korábbi böcsmél-böl alakúit a képző hangzójának megrövidülésével (vö. iszmelőd-ik MTsz. •< *eszmélöd-ik) és labiális illeszkedésével, vagy talán a hasonló jelentésű bucsmol, gucsmol (MTsz.) hatása alatt, ha ugyan ismeretes az utóbbi Debreczenben, a honnan a böcsmöl közölve van. A becsmél igének magában eredetileg csak ,becscsel' (aestimatio, valor, pretium; honor, dignitas, existimatio) működik v. ellát' azaz ,becsül' lehetett a jelentése; erre vall a Csíkmegyében élő különös alakulásu becsméres szó, a mely-nek ,drágás4

a jelentése, pl.

becsméres ember ,drágás ember* (MTsz.) t. i. a ki a portékájának kelleténél nagyobb becset, árt szab. A ,vitupero, vilipendo' jelentés eredetileg nyilván valamely igekötővel járt (vö. el-becsméll NySz., azaz tkp., ,el-becsül'), s aztán magához az igekötő nélküli igéhez is hozzáfüződött, mint a hogy pl. az el-fajul jelentését, a melynek egyik hordozója az el igekötő, maga az egyszerű fajul ige is fölvette (pl. Féltő hogy végtére a kálvinisiaságh a Mahumet tévelygésére ne fajullyon Mad: Evang. 570 ; 6 ma is pl. Mivé fajult... = mivé fajúit el). A kegy-mél és a becs-mél-hez hasonló alakulásu az esz-mél, a melynek amazok szerint tkp. ,észszel működik' volt az eredeti jelentése. Ezzel szépen összevágnak a szónak és származékainak, valamint igekötős összetételeinek a régibb nyelvből meg a mai élő nyelvből kimutatható jelentései. így eszmél: reputo, considero MA.; denken, bedénken, auffassen NySz.; meg-eszmél: reputo, considero MA.; bedénken NySz.; föl-eszméi: evigilo Kr.; erwachen NySz.; öntudat nélküli állapotából eszmélni kezd, öntudatra vergődik CzF.; eszmélkedik: cogito, nachdenken NySz.; gondolkozik, töri a fejét; emlékszik MTsz.; föl-eszmélkedik: se recolligere, ex deliquio redeo, compos fio mentis Sí.; zur besinnung kommen NySz.; meg-eszmélkedik: ~NySz.; iszmelődik: eszméletre tér, magához tér, ébred MTsz.; eszméletes : gondolkodó, elmélkedő MTsz. stb. Már most hozzáfoghatunk a -mél képző elemzéséhez. Utórészébenkönnyű fölismerni az -ál, =éZgyakorító képzőt (ugráZ, dobáZ, vetéZ, metáZ, nézáZ stb.), s így tulajdonképeni igésítő képzőnek az -m marad. De van-e nyelvünkben vagy a rokonaiban denominális -m igeképző ? BUDENZ összehasonlító alaktanában (145—149) ki van mutatva, hogy a legtöbb rokon nyelvben található ilyen képző;