Nyelvtudományi Közlemények 26. kötet (1896)

Kisebb közlések - Melich János: Fene 499

KISEBB KÖZLÉSEK. 499 Ugyancsak a legutóbbi füzetben M. J. a ható, batyu szavakról értekezvén, felhívja a török nyelvek ismerőit, hogy e szavaknak a törökben netán található megfelelő szót vele közöljék. Kívánságának eleget akarván tenni, a nélkül, hogy találgatásomnak csalhatatlanságot igényelnék, bátor vagyok rámutatni az oszmanli budak: rameau, branche, noeud d'arbre (MALLOUF) S még inkább a kazáni tatár botak : ág, faág (BÁLINT G.) szavakra, melyekkel a bató szerintem csak úgy egyeztethető, miként p. o. a burcak-k&l a borsó. M. M. Fene. Tudvalevő dolog, hogy a rokon nyelvek tanúsága szerint «a magyarban az eb állatfajnak öt elnevezése vezethető vissza ugor eredetre» (NyK. 23:344, 24:374). Ez öt elnevezés egyike a, fene, & melynek eredeti jelentése a rokon nyelvek egybehangzó adatai szerint (1. MUSz. 512) «kutya» volt. Ez a jelentés azonban sem a népnyelvből, sem pedig a régi nyelvből ki nem mutatható, s így jogunk van föltenni, hogy igen korán kiveszett. A következő sorok czélja egyrészt megerősíteni azt, hogy a «kutya» jelentés megvolt a magyar nyelv külön életében, másrészt, hogy ez a jelentés csak itt, mai hazánkban veszhetett el. KOTT és JUNGMANN cseh szótárírók ismernek egy fena-t, a mely nőstény-kutyát jelent. Sem Ők, sem pedig KANK (Jena f. fahe, hündin; fig. ein böses Weib) nem mondják meg, hol ismeretes a szó. Hasztalan keresünk útbaigazítást MATZENAUER-nál is.; megpróbálkozik ugyan a szó etymologiájával s azt írja: fena ées. canis femininapsice; z nem., fenni., téz fann, fann canis pes, phano lex salica (Cizí slová stb. 155.)'. JTJNGMANN is egy germ. *fen, *veJien ,bi;nt'-ból akarta magyarázni a cseh szót, de sikertelenül. — A ném. fann, fann igen ritka adat s csakis GiuMM-nél található. A német etymologiai szótárakban nyoma sincs afenn-nek. UHLENBECK nemrég megjelent gót szófejtő szótára sem tud a szóról; SCHRADER ,Sprachvergleichung und Urgeschichte' czímű munkájában fenn, fann, phano kutyanevröl mitsem tud. Ezek után azt hiszem, jobb ezt a cseh-germán efcymológiát félretennünk, mikor a germán adat maga is kétséges és homályos. A méh fena BARTOS tanúsága szerint a morva dialektusokban járatos. ,Dialektologie moravská (první díl)' czímű munkájában a következő : adatokat találjuk a fena-ra,: 1. suka = fena val. (= valasské), las. (== lasské) [271. lp.]; 2. fena = pes samice [320.]; 3. kocka a fena se honi, je nahoné ná atd. (plemenéní zvífat, 325. lp.). Ezeket az adatokat ki kell egészítenem BARTos-nak egy másik gyűjteményéből ; ez az ő ,Morva szólások és közmondások (Moravské pfíslovi a porekadla)' czímtí értekezése, a mely a Cesky Lid-ben jelent meg. Itt .két közmondást is találunk; az egyik: «lNégaraj suku (fenu), nébudé