Nyelvtudományi Közlemények 26. kötet (1896)

Kisebb közlések - M. M.: Öszvér, Bató 498

498 KISEBB KÖZLÉSEK. stellen alatt ez áll: 1 2., neutrum, mit habén, nach etwas stellenr d. h. durch aufgestellte fallen, schlingen, netze u. s. f. in seine gewalt zubringen suchen. So stellen die jáger im eigentlichsten verstande den wilden thieren nach, wenn sie selbige durch aufgestellte fallen u. s. f. zu fangen suchen. In weiterer bedeutung ist est oft durch list zu bekommen suchen . . . daher die nachstellung die handlung des nachstellens auch in einzelnen fállen (ADELUNG'S Wb. 1801. 3: 363.).' — PÁZMÁNY adata tehát így értelmezendő': vkitfaréra fogni = jemanden durch list (t. i. szóbeszédben) zu bekommen suchen. MELICH JÁNOS. Öszvér. Batő.— A Nyelvtudományi Közlemények júniusi füzetét lapozgatva, szemembe ötlöttek PIUKKEL MAKIÁN következő szavai: «ZOLNAI a márcziusi füzet 127-ik lapján emlékezetbe hozza, hogy e szónak (öszvér) perzsa eredetére már SZIKMAI ANTAL rámutatott 1806-ban kiadott polgári s törvénykezési szótárában. Ez igaz ; csakhogy az elsőség dicsősége nem őt illeti meg, hanem a debreczeni grammatica íróit, akik már egy évtizeddel előbb észrevették, hogy az öszvér perzsa származású. Eredetijét be is mutatják öszter alakban.» Már, hogy SZIRMAI miből származtatja az öszvért, nem mondja meg ; a fölött tehát, hogy származtatása helyes-e, vagy helytelen, nem vitatkozhatunk. Azt azonban merem állítani, hogy a jelzett szó eredete kimutatásának dicsősége a debreczeni grammatikusokat meg nem illeti. Az általok eredetiül kimutatott öszter ugyanis nem egyéb, mint helytelen átirása a perzsa ustur vagy iistibr szónak, mely határozottan tevét jelent, nem pedig öszvért. Bizonyítja ezt a szanszkrit nyelv is, melyben a teve szintén uitra, míg az öszvért az usvatara szó jelenti. Látjuk tehát, hogy a perzsa és magyar szó jelentmenyre nézve egymástól teljesen külömbözik, s annak sincs semmi érthető oka, miért lett volna a magyarban az ustur-hól öszvér. Valószínűbbnek tűnik fel MUNKÁCSI BEKNÁT-nak a márcziusi füzetben ZoLNAi-tól említett származtatása, mely szerint az öszvér a perzsa asp (inkább eszp), ,ló' s a szintén perzsa khar ,szamár' összetételének volna eredménye, mit Schlágli szójegyzékben előforduló régi ezper alak is támogatni látszik. De hogy megnyugodhatnánk e származásban, bizonyosoknak kellene lennünk a felől, hogy az az ezper alak jól megfelelöleg adja vissza az akkori élő kiejtést, a mi pedig a régiek tapogatódzó írásmódja mellett épen nem bizonyos ; s aztán ki kellene mutatni, hogy az az eszpkhar összetétel csakugyan megvan, vagy megvolt a perzsa nyelvben. Ámde én a rendelkezésemre álló perzsa szótárakban, minő p. o. MENINSKI vagy CASTELLI, annak nyomára nem akadok. Az pedig hihetetlen, hogy a magyar amaz összetétel alkotó részeit külön-külön vette át s úgy tette volna össze!