Nyelvtudományi Közlemények 26. kötet (1896)

Ismertetések - Szilasi Móricz: Votják nyelvészeti irodalom (Aminoff: Votjakin aanne- ja muoto-opin luonnos. – Wichmann: Wotjakische Sprachproben) 492

VOTJÁK NYELVÉSZETI IRODALOM. 493 2. Olyan szótag, mely a ragozás vagy képzés folytán hangsúlytalanná válik, szintén kieshetik, pl. suiem szív: iness. subnin; gubir púp : gubres púpos. 3. Viszont az imper. sing. 2. személyében, s a tagadó igeragozásban, a hol a hangsúly az ige első szótagjára esik, ott a (kéttagú szó) szóvégi hangzója (i, o) kopik le a vjatkai nyelvjárásban, pl. kut: kaz. kute fogd; ug éot (kaz. soto) nem adok. A hangsúly hatása kétségtelen; de persze tudni kellene, hogy vájjon nem tatár hatás miatt lett-e a votjákban a mostani hangsúlyozás módja. Még érdekesek s tanulságosak a hangtan többi fejezetei is, különösen a magánhangzók sajátságos változásai az összetételben s a ragozásban. í)e természetesen mindez csak röviden s vázlatosan van tárgyalva. WICHMANN mindenesetre köszönetet érdemel, hogy nem kiméit fáradságot ezen tanulságos kis könyv gondos kiadására. -2. YKJÖ WICHMANN Wotjakische Spmchproben I. Lieder, Gebete u. Zaubersprüche. Suom.-Ugr. Seur. Aikakausk. XI. Helsingissá 1893. Igazán örvendetes dolog, hogy MUNKÁCSI becses votják gyűjteménye most a WicHMANN-éval is megszaporodott. Nagyon tanulságos ezen gyűjtemény a folklóré szempontjából, mert számos új adattal bővíti ismereteinket a votják nép költészetéről, vallásáról s szokásairól. Külömben a gyűjteményben nagyjában ugyanolyan fajtájú az anyag, mint a MuNKÁcsi-éban: különféle dalok, imádságok, ráolvasások s babonák, persze más-más tartalommal. Újak WiCHMANN-nál a panaszdalok, a melyeket a menyasszony énekel, midőn az atyai háztól meg kell válnia, s a minőket PAASONEN is gyűjtött a mordvinoknál, továbbá egyéb halottas gyászénekek. Ellenben igen értékesek MUNKÁCSI gyűjteményében a mondák s mesék, a minők nincsenek W.-nál. Másrészt meg W. röviden tájékoztat a votják versmórtókről. sőt néhány dalt kottára szedve is közöl. Szóval bőséges anyagot találna a folklorista ezen kötetekben, s nagyon kívánatos volna, hogy ne csak a nyelvész érdeklődjék irántuk. Mi persze csak mint nyelvészek örvendünk nekik. S e tekintetben is bőséges gyarapodást hoztak W. gyűjtései. Ugyanis MUNKÁCSI gyűjteményeiből megismerkedtünk a kazáni, szarapuli, éjszaki maimisi s részben a jelabugai nyelvjárással. W. egész más nyelvjárásokat szemelt ki, nevezetesen a malmié-ursumi-t (déli maimisit, mely külömbözik az éjszakitól) s a glazoiiit, a melyből M. csak egy pár imádságot s egy kis daltöredéket kaphatott, de már PERVUCHIN is adott ki egy gyűjteményt (vö. NyK. 21 : 220.). Szép számmal gyűjtött még W. a jelabugai nyelvjárásból, végre járt s gyűjtött a besserman-ókn&l, a kik szintén a glazovi kerü-