Nyelvtudományi Közlemények 26. kötet (1896)

Értekezések és közlések - Melich János: Követ fújni 487

KÖVET FÚJNI. 491 meg a lapp sem, s valószínűen nem az a germán sem. A kígyókultus szétroncsolt mythikus vonásaival van dolgunk, a melyek talán mint legeredetibb forrásukra, Indiára vezethetők vissza. De nem czélom kikutatni, mi a babonás hitnek az utolsó forrása. A ki a dolognak ezt a részét el akarja végezni, forgassa EOCHHOLZ és HENNE-AM EHYN könyvét s megtalálja a feleletet. Magát a babonás hitet megtaláltuk a lappban, a németben s a tótban. Hogy a tótsághoz ez a kígyókó'fúvás minő réven jutott, arra azzal felelhetek, hogy a cseheknél a kígyó a nép hitében igen fontos szerepet játszott (lásd Seznam povér a zvyklostí pohanskych z VIII. véku, objasnuje Dr. Cenék Zíbrt, 70 lp.). Mindeddig azonban a ,kámen duf ,ármányt szőni') kifejezést a csehségnél nem találtam meg (v. ö. morv. do jednéj báné kujú pfi zlém svorní, Cesky Lid 5:420; t. do edniho mecha dujú). — Ha már most azt kérdezi valaki, honnan való a magyar szólás, nyugodt lélekkel adhatom feleletül, hogy a ,kígyókőfúvás' hite kölcsönvétel, még pedig valószintíen tót, Dunán túl egyenesen német is lehet; az ,egy követ fújni'szólás azonban önállóan is kifejlődhetett mind a magyarban, mind a tótban. Ha azonban cseh forrásokból, még pedig a nép köréből is igazolható lesz az ,egy követ fújni', akkor a magyarban a ,kígyókőfúvás' mindenestül tót. MELICH JÁNOS. 32*