Nyelvtudományi Közlemények 26. kötet (1896)

Értekezések és közlések - Melich János: Követ fújni 487

488 MELICH JÁNOS. És szó nélkül monda : —• — Fújják oda át a követ alattomba. (XI. én.) A legelső adat, a mely a ,követ fújni' szólás eredetiségéről való hitemben megingatott, az volt, a melyet a régi cseh Gesta Eomanorumban olvastam. THEODOSIUS császár úgy kapja vissza szeme világát, hogy egy kígyó követ hoz neki szájában s a császár ezzel a kővel dörzsöli meg világtalan szemeit (Sbírka pramenű, skup. 1, rada 2, císlo 2: Staroceská Gesta Eomanorum, pag. 59, 60). Ez a .história' nem cseh specialitás, mert megvan a német Gestákban (RELLER : Gesta Romanorum, Bibi. d. gesammt. deut. Literatur, Bd. 23 : 68) s megvan ÜALLER-nól is (a 1767-és 1865-diki kiadást néztem meg). A valószínűség a mellett szól, hogy — fordított művekről lévén szó - megvolt az eredetiben is. Az innsbrucki, 1342-ből való latin kéziratban csakugyan meg is találjuk a ,kígyókövet'. Az erre vonatkozó hely ez : ,. . . serpens cameram intrauit portansque in ore suo lapidem paruum . . . (DICK : Gesta Eomanorum nach der Innsbruckéi- Handschrift vom 1342 und vier Münchener Handschriften, pag. 126)'. Tudvalevő dolog, hogy a mi emlékeinkben is nyoma van annak, hogy a ,kígyókő' gyógyító erejű, a nyakban hordva pedig talizmán. Erre vall SZARVAS adata (Nyr. 23 :389), a hol az van mondva, hogy BOCSKAY végrendeletében kígyókövéről sem feledkezett meg : ,Az kigyókövet is Ő fölségének hagyom, ki igen ritka és kedves: torokgyík ellen és torokfájás ellen rolla innya igen hasznos' (idézve BAnvÁNSZKY-nál: E. M. Csal. Élet 3: 171). Ezekből az adatokból kiindulva kutatni kezdtem, hogy mit tudnak rajtunk kívül a többi népek a ,kígyókőről' s mit a ,kőfúvás'-ról. Hiszen «a nyelvek terén tett vizsgálódások megállapították amaz eléggé ismert tényt, hogy a szólások és közmondásoknak eggy jó része közbirtok, a nyelvnek legtöbbjében egyként járatos*. Kiterjesztve ezt a tételt a már közlött adatok alapján, bízvást elmondhatjuk a ,kígyókőről' is. A legközelebbi forrás, a melyre már SZARVAS is rámutatott s a hol első sorban kutatnunk kell, a tótság. Itt széltében-hosszában ismeretes a ,kőfúvás' s a ,kígyókő'. íme az adatok: ,Bertalan napja előtt, mielőtt' kiki télire a saját odújába visszavonulna, összejönnek a kígyók, hogy azt mondja, követ fújjanak (aby vraj kamen dúchaly). Egyszer egy pásztor (z Jabríkovej) véletlenül egy nagy kígyó-garmadára bukkant a mezőn, a melyek egy csoportban voltak s követ fújtak. A mint azonban meglátták a pásztort, sziszegni kezdtek s egyenként széjjel szóródtak. Végül egy nagy kígyó szájában hozta azt a nagy követ. A pásztor baltájával kiütötte a szájából s magához vette; a kígyók azonban fölkerekedtek s a